Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900

!)

kis fővárosunk, a rá irigykedő, háromszor akkora Yindoboná- val egyetemben valóságos egyiptomi nekropolis, halottak városa. Ezekből a boulevardokból ágazik ki minden irányban, kifelé és befelé a széles avenuek és boulevardok óriás rendszere, mely az egész várost behálózza s könnyű szerrel közvetíti a soha nem szűnő forgalmat. Egész Párizsnak legszebb területe az, mely a Louvre-nak Place du Caroussel nevű terétől három kilométernyi hosszúságban húzódik a Szajna partján, a Rond Point nevű téren át egészen a világ legnagyobb diadalívéig, az Arc de l’Étoile-ig. Itt -van a Tuilerie-k kertje, árnyas boglárfáival, közbe-közbe a szobrok valóságos erdeje, régi mesterművek másolatai és újabb alkotások; továbbá az óriás Concorde-tér (még egyszer akkora, mint a mi Ujvásárterünk), közepén az az obeliszk, mely 1831. előtt harminczkét századon át Egyiptomban, a luxori templom előtt hirdette II. Bamzes hatalmát, mellette két nagy szökőkút, a tér sarkaiban pedig nyolcz városnak szobra ; ezen a téren végezte a franczia forradalom idején Guillotin orvos gyorsan ölő nyaktilója véres munkáját. A Place de la Concorde után következnek a Jardin des Tuileries szélességében a Champs-Élysées kertjei, ezek széles, négyes fasorú útba mennek át, mely szelíd emelkedéssel a diadalívig terjed. Ez a diadalív roppant nagy körtéren áll, melyből csillagszerűen ágazik ki tizenkét széles sugárút; magáról a diadalívről elragadó kilátás nyílik mindenfelé, sokkal szebb, mint magáról a tornyok óriásáról, az Eiffelről. Az Arc de l’Etoile-tól északkeletre terül el a Monceau-negyed, az előkelőség városrésze, kifogástalan tisztaságú, igen csekély forgalmú és ezért csöndes útjaival és utczáival ; a lombos fák között szebbnél-szebb kőpaloták, közbe- közbe díszes rácsok és kerítések, mögöttük árnyas díszkertek, köztük az előkelő ParQ Monceau, itt-ott egy-egy zajtalanúl gördülő hintó vagy teuf-teuf (így nevezte el a párizsi utczai húmor a pöfögő gépkocsit), egy szóval meglátszik, hogy gazdagabb népek lakják, mint a városnak másik sarkában, a Belleville negyedben, a a melyről az ember csakugyan nem tudja, mi czímen kapta nevét, mert szűk, bűzhödt,fátlanutczái, keskeny, alacsony, sokablakú házai s igen vegyes illatokat terjesztő műhelyei semmiképen nem szolgálnak rá a cszép város» nevére. De annál szebb e városrésznek a ligete, a Buttes-Chaumont; valaha kőbánya volt helyén, elhagyatott odúi Párizs salakjának szolgáltak rejtekűl: most barlangjaiban igen jó hűsölni, gyönyörűen gondozott útjain sétálgatva, föl-