Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900

6

homokkőből van, nemcsak a város előbbkelő részeiben, hanem kint a munkásnegyedekben is; csakhogy ez a kőhomlokzat is sok esetben csak külső máz, mert belül igen ritka a kő- vagy téglafal, leggyakoribb a favázas építkezés, sőt még a tisztán fából való fal sem ritka. Ehhez járúl még, hogy kő- vagy vaslépcsőt egyáltalán nem ösmernek; nyikorgó és tűzveszélyes falépcsők kanyarognak föl, egészen a padlásig; a színházakban szintén csak falépcsőt találunk, sőt még a párizsiak főbüszkeségében, az Operában is csak az elképzelhetetlenül pompás főlépcsőházban vannak márványlépcsők, a felsőbb emeletekre ott is csak falépcső visz. Nem csoda, ha ilyen építkezés mellett nap-nap után esnek borzasztó szerencsétlenségek. Egész Párizsban talán csak két épületben nem tehet kárt a tűz, ez a tisztán vasból épült Eiffel-torony, s a tisztán kőből épült csillagvizsgáló, az Observatoire, melynek teteje is kőlapokkal van fedve ; nem kivételek még a templomok sem, mert tetőszerkezetük szintén rendszerint fa.

De a franczia nemcsak a lakásban nem keresi a kényelmet, hanem az utazásban sem. Nem szólok itt az idegeneket szállító villámvonatokról, nem a fényes kiránduló kocsikról, hanem a közönséges személyvonatokról. Ezek messze állanak a mieink mögött ; folyosóról, szabad mozgásról, kényelemről szó sincs bennük, rosszabbak a mi régi külön szakaszos kocsiainknál is. Hát még az emeletes, nyílt tornáczú kocsik ! Pedig ezek közlekednek legsűrűbben Párizs környékén; mikor ilyen helyi vonat megáll a pályaudvaron, csak úgy dűl le róla a sok szerecsenképű, kormosruhájú kiránduló. S a városi közúti közlekedés ? Annyi szépet olvas az ember, hogy milyen kellemes az omnibus tetejéről, az imperiale- ról nézni az utcza életét, vagy kényelmesen neki dőlve olvasni a lapok legújabb kiadását; ebben igazuk is van a könyveknek, az omnibus valósággal nélkülözhetetlen és lényeges eleme Párizs utczai képének; az utazás vele kellemes és érdekes, végig kocsi- kázni rajta a nagy város egyik végétől a másikig, élvezni róla azt a tarka és változatos képet, mit más városban talán sehol nem látni: valóban olyan élvezet, hogy nem ér föl vele még egy velen- czei gondolázás sem. Csakhogy míg az ember följut rá, ha egyáltalában följut, fölér az örökkévalósággal; ott ácsoroghat öt-hatszá- zad magával, feszült várakozással szorongatva kezében a számot, mely a fölszállók sorrendjét meghatározza, bizony gyakran megesik. hogy elúnva a hosszas várakozást, neki vág és gyalog igyek-