Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900

den intézményüknek kiinduló pontja és végső czélja a hazafiság.. olyan hazafiság, mely a legszélső határokig is elmerészkedik, úgyr hogy a mi annyiszor megrótt és csúfolt úgynevezett chauvinis- musunk szánalmasan eltörpül mellette. Látva a többi nemzet tűntető és erős hazafiságát, erre a mi bátortalan honimádásunkra találóan idézhetjük Kálmán királyunk törvényét: de strigis verő, quae non sunt, ne ulla questio fiat. Ebben még finn testvéreink is előbbre vannak nálunknál, pedig az orosz óriás nyomása ép az utóbbi időben szinte nemzeti létében támadja meg ezt a számra nézve kicsiny, de értelmi és erkölcsi erőre nézve igazán nagy nemzetet. Nem nagy csarnokuk, mely az orosz kiállítás egyik ősz- tályaképen szerepelt, a legnagyobb tiszteletet ébresztette a szemlélőben. Tudva azt, hogy nyers erővel szembe nem szállhatnak, műveltségüket emelik a lehető legmagasabb fokra. Nincs is írástudatlan ember az ezer tó országában! A nemzeti hagyományokat hangyaszorgalommal gyűjtik egybe, nyelvüket, költészetüket, a mindennapi élet nemzeti elemeit féltékenyen őrzik és óvják az elpusztulástól ; csakhogy náluk nem egynéhány, sokszor lenézett szobatudós fáradozik rajta, hanem az egész nemzet, a legelőbbkelőtől kezdve az utolsó halászig, áthatva a magasztos czél tiszta öntudatától, vállvetve munkálkodik a szent kötelesség teljesítésében. Annál szánalmasabb látványt nyújtott a hajdan nagy és hatalmas Spanyolország kiállítása. A festőművészeten kívül alig mutatott be valami figyelemre méltót. Külsőleg igen szép palotájában egynéhány gyönyörű régi szőnyegen, fegyveren és zöldellő pálmán kívül alig volt valami; szakkiállításai is végtelen szegényesek, tartalmatlanok voltak. Olaszország sem elégítette ki várakozásomat ; palotája, mely a velenczei Szent Márk templom elemeiből szerkesztődött, talán a legmegkapóbb volt a nemzetek sorának valamennyi épülete közt; belseje azonban, valamint a szakcsoportok is olybá tűntették fel az olaszokat, mintha a múlt nagy hagyományait apró pénzre váltva akarnák értékesíteni; vásár volt az egész, de bizonyos mértékben legalább művészi vásár. A félholddal díszített kupolájú török palotában jámbor mü- zülmánok szultánkenyeret, rózsaolajat, sárgarézveretű handzsáro- kat és szőnyegeket árultak, néha kissé tolakodó módon. A többi balkán állam közűi legjobban kiváltak román szomszédaink, kiknek kiállítása nyugati minták után induló, de igen határozott nemzeti színezetű műveltségre mutatott.