Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900
ít Még sok mindenről kellene számot adnom, de számtalan változatos, sokszor ellentétes benyomás olyan iszonyú halmazzal tódult az emberre, hogy a részletek elmosódnak és egymásba folynak. A mi a kiállítást a maga egészében illeti, értem itt komoly részét, az valóban elérte kitűzött czélját; tökéletes képét mutatta az emberiség jelenkori ezernyi-ezer irányban szétágazó műveltségének és törekvéseinek; megmutatta azt az óriás haladást, melyet a letűnt század folyamán tett, különösen azt a roppant felforgató hatást, melyet a műszaki és természettudományok idéztek elő, mind az egyes ember, mind az egész emberi társadalom életében; de azt is megmutatta, hogy a jövendő századra, jobban mondva századokra, még igen sok és igen nagy megoldandó feladat vár, különösen társadalmi téren; sok feladat, melyről legékesebben szóltak a Palais de l’Economie social falait borító statisztikai táblázatok, olyan feladatok, miket nem egyes ember, sem egy nemzet magában, hanem csak az egész emberiség közös munkálkodása fog megoldhatni. * Végűi nem mulaszthatom el, hogy szívem mélyéből fakadó őszinte hálámat ne fejezzem ki a nagylelkű névtelen iránt, a ki adományával lehetővé tette utamat, melynek öt, illetve hét heti ideje alatt nemcsak Párizsban, hanem Svajczban, Londonban és Németországban számtalan alkalmam volt ismereteimet gyarapítani, s ily módon sok oly tapasztalást szerezni, melyet mindenkor a legnagyobb haszonnal fogok a tanítás javára fölhasználhatni. Tolnai Vilmos
