Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900

különösen a hölgy közönség. Legkápráztatóbb volt az ékszer és drágakőcsoport, a gyémántok valóságos tengere, többi közt a világ legnagyobb brilliáns gyémántja, melyet csak 1899-ben találtak a szegény búrok földjén, Johannesberg bányáiban; itt rubinok szórták füzüket, amott zafírok és szmaragdok villogtatták kék és zöld sugaraikat; mesés árú gyöngyök, fehéren a perzsa öböl mélyéből, kékek és feketék Mexikó partjai mellől. . . annyira, hogy az ember már föl sem érhette ésszel, hogyan lehetett egyáltalán, hogyan merhettek annyi kincset összegyűjteni; egy londoni gyémántkereskedő komolyan azt állította, hogy soha még annyi drágaságot egy helyen nem halmoztak föl. Az Eiffel-torony aljában egy vörös pánczélkupolából fenyegetőleg meredtek elő a legújabb ágyúóriások csövei, melyek iszonyú távolságokba röpítik pusztító lövedékeiket. Nem messze tőlük szintén ágyúszerű eszközök néztek az égre, ezek azonban a tudomány fegyverei s a csillagos ég titkait lesik; de mind eltörpülnek a hatvan méter hosszú, kétszáz mázsás messzilátó mellett^mely szilárdan, vízszintes helyzetben áll, a csillagok képét egy roppant tükör vetíti a cső mélyébe. Az ember már nem elégszik meg, hogy a szilárd földet s a hullámzó vizeket meghódította, többre vágyik: egy külön osztály mutatta a léggömböket és léghajókat, a meleg levegő hajtotta Mont- golfiére-től, a hydrogeniummal töltött Charliére-től a legújabb dene- vérszárnyú röpülőgépig; Párizs keleti részén pedig, hol Vincennes- ben a járóműveknek külön osztálya volt, időről-időre párjával, hátával, sőt tuczatjával szálltak föl a magasba az óriás gömbök. ATroca- déro alatt idegenszerű világ csalogatta a látogatókat; a forró földöv gyarmatainak tarka élete tárúlt fel szemünk előtt; fehérfalú, fehérkupolás épületekben sürgött-forgott dél és kelet; itt barna mórok és arabusok kínálgatták hazájuk csemegéit; ott koromszínű szereesenek tánczoltak csudálatos alakír hangszerek zörgése mellett; egy furcsa körmenet a kambodzsai színház legújabb darabjait hirdette; kontyos indo-kínaiak állottak őrt egy hatalmas pagoda előtt, melynek kapúja szörnyetegekkel díszített sziklabarlangba engedett belépni; nem messze tőle kezdetleges dahomeji kunyhó állott, melynek sötétszínű lakosai úgy végezték házi teendőiket, mintha otthon Afrikában volnának ; Tunis és Algír tágas csarnokaiban a római uralom gyönyörű emlékei voltak, részint eredetiben, részint másolatban, többi közt egy igen szép mozaikkép, mely Vergiliust ábrázolta; másutt megint a Kongóá3