Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900

24

vidék és Madagaszkar-szigetének életét szemlélhettük. A Troca- déro keleti szárnya alatt hatalmas orosz kolostorépületben Szibéria világát láthattuk, annak a roppant vasútnak képeivel és tervrajzaival, mely nyugatot a legvégső kelettel összeköti; mellette elhízott kínaiak ajánlták vendéglőjüket, melyben hazai ételeiket szolgálták föl, de a legtöbb látogató inkább a japáni ház szellős tornáczán fogyasztott el egy-egy findzsa illatos teát. Végtelen megható volt ezen a vidéken a sok fényes épület közűi egyszerűségével kiváló búr tanya, hű képe kevéssel beérő gazdájának; Krüger apónak a képmása soha nem volt friss virág nélkül, sőt igen sok koszorú is tanúskodott a tiszteletről és részvétről, mely a szegény búr népet hősies harczában kíséri; egy érezzúzó műhely s a mellette álló óriás aranyoszlop ékesszólóan hirdette földje mélyének gazdagságát, mely szabadságának megrontója lett. Nem szólhatok részletesebben India és Kanada, a hollandus szigetek, Egyiptom, Polynesia tárlatairól, sem Island s a jeges Grönland életéről, melyet itt közvetlen közelről lehetett szemlélni; naphosszat sem győznék eleget beszélni róluk.

Az idegenek közűi legjobban kitűntek a németek. Minden szakban a legjobbat, a legszebbet, a leghatalmasabbat úgy szólván ők állították ki. De meg is látszott, hogy tudatában vannak" felső- ségüknek : német feliratok, német zászlók mindenütt szinte tüntetőén hirdették a német hatalmat. Szajnaparti palotájuk majdnem tisztán csak a könyvnyomtatásnak volt szánva, mintegy jelképül annak, hogy anyagi hatalmuknak alapja szellemi előrehaladottságuk. Egy franczia azt mondta nekem ott a német palota pompás lépcsőházában, melyet a germán mythologiából vett jeleneteknek ragyogó üvegképei díszítettek : «Lássa, ez második Sedannuk; akkor a fegyver, most az értelem hatalmával, gazdagságukkal vertek le bennünket a németek!» A német császár azonban finom tapintattal s mintegy hódolatúl a franczia szellem iránt ugyancsak a német palotában négy termet teljesen II. Frigyesnek szentelt, a ki tudvalevőleg mindent becsűit és tisztelt, a mi franczia volt, azonban nem győzte eléggé kifejezni mély megvetését minden iránt, a mi német volt. Kissé furcsán hatott, hogy a németek a tanügyi csoportban egyáltalában nem állítottak ki semmit sem, mintegy azt jelezvén, hogy ebben a tekintetben úgy sem versenyezhet velük senki sem. Úgy látszik, hogy ezen a téren osztrák szomszédaink is a németekhez számították magukat, mert tan-