Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899
8 járnak vele, kik iutánna Írogatják [hasonló ezélú’.történeteiket: a miletosbeli Dionysios, argosbeli Akousilaos, lerosbeli jPherekydes s végül a mytilenebeli Hellanikos. Csak az egy Charon — Lamp- sakosból — iparkodott világképet festeni művében, mely a szülővárosa nagy eseményeinek kellő hátterül és megfelelő magyarázatul szolgáljon. Egyébként azonban valamennyinek czélja együttes ; az, hogy a régi mondákat, mythosokat, — melyek a vallás és politikai élet alakulásának voltak emlékei —/lehetőleg történeti egymásutánba szövögessék. Ez a törekvés sokszoros alkalmat nyújtott nekik, hogy az esemény magyarázatát fölös leírással, helyrajzi aprólékoskodással, mindenek fölött pedig bölcselkedő szójátékokkal tegyék élénkebbé. Mivel a történeti kutatás eszközeit nem ismerték; ennél az okoskodó, magyarázgató eseményszövésnél egyéb újítás nem is fűződik nevükhöz. A régi mondákat megfosztották hitelüktől és a bűvös képzelet adta szépségeiktől; de maguk is inkább csak elképzelték a beléjük rejtett emberi cselekvéseket s ezek hosszadalmas leírásával öntudatlan is folytatói maradtak a régi epikus költészetnek. Más szóval: közvetítői a költésnek és történetírásnak, kik a régi elbeszélő művészet s a sophista- korszak kételkedő, minden hagyományt szálaira bontogató törekvését hidalják át műveikkel. A valódi költők közé már nem valók, mert a megtörtént «való» eseményt iparkodnak elbeszélni, esetleg meg is magyarázni; — de még nem történetírók, mert a valónak előadásába csak elgondolt, elképzelt részleteket vegyítgetnek. «Ők csak szórakoztatás czéljából írtak, s nem igaz történetet» mondja róluk Thukydides (I. 21.), tehát a nagy közönség számára dolgoztak, mely mindenekelőtt lelkesülni, hevűlni, a múlt 'időkön mulatni kívánt és nem okulni.. Ezért festegetik nagy részletesen az érdekes, kalandos eseményeket, a merész vállalkozásokat, az apró görög államok országra szóló haditetteit. Ezek közvetlen szépsége ragadja meg őket s ihleti az eseményekből valószínűvé válható történeti mesék alkotására. Művészi érzék, művészi czélra törekvés sehol sem nyilatkozik meg bőbeszédű s a görögnélek természete szerint eleven elbeszélésükben. Hogy ezekben a legtöbbször «helyi érdekből» szőtt eseményekben főfőszerepet játszik a törekvés, hogy az író a maga városának dicsőségét hirdesse a többiek felett, sokszor épen a többiek rovására: az egészen természetes azokból a lelkes leírásokból, melyek egész biztosan állapítják meg az ellenség öt- szörte-hatszorta nagyob sokaságát, melyet aztán mindig maroknyi
