Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

9

görög sereg ver szét úgy, liogy hírmondójuk is alig marad. így írta le a sardeisi hadjáratot és Sardeis bevételét (Kr. e. 499) Audtaxá-jában a lydiai Xanthos, aki természetesen a saját földiéinek vitézségét magasztalja; a háború sorsát intéző nagy ütközetek diadalát mind a kis-ázsiai görögség hősiességének írja fel, mitsem törődve azzal, hogy így az egyesült görögség, különösen az athe- neiek dicsőségének koszorúját tépdesi meg. Műve az Y. sz. (Kr. e.) közepetáján kerül forgalomba s alig válik ismerőssé Athénben Ephoros tanúsága szerint — a kor legjobb elbeszélőjét Herodotost ösztönzi a chzoplrß «7ro(Jeffs-nek megírására, a mit Anytos indítványára Perikles és párthívei tíz talantonnal (mai értékben 43.200 K.) jutalmaztak. Ez az akkoriban fejedelmi vagyon egyenesen az Athéné «politikai nagysága» dicsőítésének szólott, mely minden ügyességnek, belátásnak, nagyratörő tervnek, buzgó és áldozatra kész cselekvésnek egyetlen forrásául Athént jelölte meg. S ha a katonai vitézség dolgában a délgörög törzseknek is juttatott e di- dicsőségből (— feledhetetlen marad a Leonidásról és háromszáz bajtársáról, a thermopylei eseményekről szőtt elbeszélése —) mindenesetre azért tette, mert tudta, hogy művéből s a perzsa háborúk történetéből az egész görögségnek hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy a nagy cselekvések szellemi vezetője s az apró államok együttes czélra törekvésének intézője és rendezője — más mint Athene nem lehet. Mikor a hatalmas pártfogónak Perikiesnek csillaga hanyatlóban volt, Herodotos munkája is megakadt. Ne mondjuk, hogy a további jutalomdíjak elesésének biztos tudata akasztotta meg a történelem atyjának — a hogy Cicero nevezte Hero- dostot — írói buzgalmát és hogy a mindinkább bonyolódó háborús események bénították meg adatgyűjtő és magyarázó készségét. Az okos és épen az elbeszélt közelmúlt nagy tanúlságait kellőképpen mérlegelő «elbeszélő korán észrevehette, hogy Athene fensőbbsé- gének napjai meg vannak számlálva s a félszázados nagyság le- omló falait, nincs, a ki helyre állítsa. Az ok, mely történetírását mozgatta; a czél, melyért az athenei nagyságról hímet varrt, a pe- loponnesosi háború kezdő éveivel egyszerre megszűnt. Az Athene hirét-nevét nagy arányokban fokozó elbeszélésnek is el kellett némulnia. A czélzatos történetmondásnak ez mindenesetre természetes sorsa volt.

Ez a czélzatosság az oka, miért fordul felvilágosításért, sőt egyenesen adatért is a költőkhöz — mert hiszen alig volt előtte ne-