Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

7

oly kevés, hogy ennek alapján a görög évkönyv-szerkesztés fejlődéséről valójában nem beszélhetünk. Ha voltak, megsemmisültek; örök feledésbe merültek. Egy-egy mysterium szereplőiről, ünnepsége megtörténtéről; a magasabb rangú tisztviselőkről, a versenyjátékok győzteseiről, az ősi nemzetségekről; néhány jós-mondásról szóló hiányos és szűkszavú jegyzék hirdeti ezt a «tudományos czélu» kezdetet. Az évkönyveket hasztalan keresnők. És egyetlen később korbeli iró sem bizonykodik azon, hogy rendszeres évkönyvek valaha keze ügyében voltak. Az iró pedig, ki történetileg érettebb kornak gyermeke, a múltak fürkészéséhen önkónytelenül is bírálója, sokszor czáfolgatója lesz a régebb elbeszélőnek. Hiányait pótolni, hibáit megjavítani, adatait kellőképen magyarázni: szinte jogos hivatásának érzi. És soha sem mulasztja el mindannyiszor perbe idézni, az utódok elé állítani; valahányszor rábizonyíthatja vétkét az akaratos ferdítésnek. Az ilyesmiben legképzettebb, legszavahihetőbb iró, Thukydides — bár időrendi pontossága és az adatok vizsgálásában tanúsított szigorúsága miatt épen nála lehetne használatukat legjobban feltételezni -— tényleg egyszer sem említ ilyen évkönyveket.

Az íróknak csak két osztályáról beszól, kik előtte — tudományos képzettség és czél nélkül — a történet elbeszélésével foglalkoztak: a költőkről s a logographosokról. (I. 21.)

Ismeretes, hogy Stesíchoros — a halhatatlan kardal-költő kezdte meg azt a kritikai vizsgálódást, mely az ősi mythikus eposok cselekvényéről lassan-lassan lefosztotta a fényes párázatot, mit köréjük a százados hagyomány alkotott. Hekataios merészebb volt nála és mindenesetre gyöngédtelenebb a csodás történetek iránt. Stesíchoros költői lelke még vallásos alapon bírálgatja a hagyományt, hogy megmentse benne, mi az emberi alkotásban isteni eredetűnek bizonyúlt. A képzelet alkotta regék s a valóságos emberi cselekvések közt fel-feltűnő ellentéteket még mélységes vallásos ihlettel törekszik kiegyenlíteni. Hekataios ridegen bontogatja szálaira a ragyogó regéket; egyenesen a vallás ellen fordúl, hogy Hesiodos meséiben a mindennapi esményeket sorra bemutassa. A mit természettudományi és történeti kutatás ilyen «együgyű esetnek» igazolhat, mind kibontogatja; szinte kedvét lelvén benne, hogy mentői kevesebb csodás szövevényt hagyjon meg «tovább nem magyarázható», de következetesen s mindvégig költők képzeletéből fakadt «fonák és hiú» elbeszélésnek. Mind egy nyomon