Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

THUKYDIDES ÉS A KORABELI GÖRÖG TÖRTÉNETÍRÁS.

1.

Tudománynak, művészetnek — se általában, se nemzetek szerint — nincs megnyilatkozás módja, mely hasonló «hirtelen magasra szárnyalásról» tanúskodnék, mint aminőt Thukydides történeti műve hirdet a mélyebben kutatónak. Benne a görög történetírás egyszerre tökéletes kifejlettségében tűnik elé. Akárcsak a mythos Pallas Atheneje, a ki azon sisakosán, pajzsosán kerül ki Zeus fejéből. Nincs meg előtte az a folytonosság és fokozatosság, mely a napi adatok nehézkes szövéáétől induljon; az események többé-kevésbbé igaz, de mindig cziczomás magyarázgatásán át nagy lassan haladva, bizonyos fokú tökéletességig: az öntudatosan megjelölt czélra törekvő s e törekvést az igazság erejével támogató művészetig emelkedjék. Más szóval se tartalmi érlelő- dés, se alaki csinosodás nem jelöl előtte a történetírásban korszakokat. Az évkönyvek és krónikák szerkesztése módját, mint előkészítő fokozatokat valójában «elődök» nélkül haladta meg. Az eseményeket egybetartó belső okok fürkészésére előtte senki sem vállalkozott. A mi az előző idők történetének szövésében művészet; pusztán az elbeszélés ragyogása, igazi «alaki» szépség. A tartalom még merő költészet. Igaz, benne van a görög nép sokszor emlegetett csodás képzelő ereje, mely a szellemi élet fejlődésében mesés diadalokra vezette. És mindenek előtt benne van a szanaszét szórt apró államok művelődésének és példátlan magas * fokú fejlettségének mozgató ereje: a vallás és nyelvbeli közösség, mely az emberiség virágkorának legszebb alkotását, a költői történetírást teremtette meg. De mindvégig és következetesen hiány1*

I.