Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

30

pontjából magasan fölötte áll a korabeli egyéb Íróknak, följegyzőknek is. Sem Andokides, sem Lysias nem tudja megdönteni Thukydides adatainak hitelét. Maga Aristophanes is — kinek víg- játékai pedig kor- és műveltségtörténeti szempontból föltétlenül becsesek — a kétes esetekben készségesen Tkukydidesnek adja az elsőséget. Egyébként is e lángeszű költő s Thukydides, a történetíró között elenyésző csekély az esetleges eltérés; a legfontosabb és legtöbb esetben pedig teljesen egyetértenek. így a Kleon demagóg jellemzésében mindketten megegyeznek. És ez elég bizonyság azok ellen, kik azt hiszik, hogy Kleonnak jellemzésében elhagyta Tkukydidest pártatlansága, elfogulatlansága s azt hirdetik, hogy Thukydides Iüeont — mivel ő volt számkivetésének közvetlen oka — az elkeseredés fekete epéjével föstötte meg művében, szándékosan torzítva el vonásait.

Thukydidesnek még Kleonnal szemben is tanúsított fönséges nyugodtságát és pártatlanságát az Aristophanes Kleonja bizonyítja legjobba*!. Igazi karrikatura ez, összeállítva a legtúlzóbb vonásokból. A kor maga, mely jól ismerte Kleont, e túlzásokat lefejtette alakjáról; de egészben véve olyannak tudta a nyers és elbizakodott demagógot. Thukydides erőszakosnak (III. 36.), szájhősnek (IV. 26.) és álnok íondorkodónak (V. 16.) jellemzi őt, tehát oly tulajdonságokkal, miket Kleon tettei világosan igazoltak. Egyszerű kép, melyből hiányzik az Aristophanes rikító színezése. Abból pedig, hogy az athéni nép, mintegy Aristophanesnek adva igazat, haraggal és megvetéssel fordult el e fékezhetetlen és durva demagógtól, ki hatalomra jutván, azt többé ki nem ereszté kezeiből, ki nyers erőszakkal és álnok ravaszsággal ráerőszakolta ingatag és gyönge jellemű polgártársaira a maga önző akaratát, kit kora azzal a sújtó ítélettel bélyegzett, hogy Athene vesztén, romlásán munkált ; abból bátran azt lehet következtetni, hogy Thukydides enyhén ítélte meg őt s még akkor is, mikor kijelentette, hogy Athen vágyva-vágyott ama idő után, mikor a sors megváltotta ez erőszakos ember valóságos rémuralmától. (IV. 28.)

A mily részrehajlatlan és igazságos Thukydides Kleonnal szemben, épen olyan más tekintetben is. Különben már kutatásai komolyságából és lelkiismeretességéből önkényt következik, hogy az igazságot tartotta szemei előtt s azt művében is föltüntetni törekedett. Maga mondja (V. 26.), hogy húsz évi számkive- iése alatt és következtében teljes lelkinyugalommal tekinthette az