Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

események folyását, úgy a lakedemonbeliek, mint az athéniek részéről. E szavak legvilágosabban hirdetik elfogulatlanságát, tárgyilagosságát. Tény, hogy oly álláspontot választott, melyről egészen pártatlan nyugalommal vizsgálhatta a nagy polgárháborút, a görög törzsek pártos villongásait, a kormányformák ellentétességeit. Csakugyan, egyik harczoló fél felé sem hajlik sehol. Érdekes, hogy névtelen életrajzírója (Anonym. 4.) lakedemonistát, egyik scboliasta pedig (I. 10, és 22.) tisztára Athenpártit födöz fel benne. Ez az egykorú ellenmondás bizonyítja legjobban, hogy Thukydides egyik párthoz sem csatlakozott. Teljes részrehajlatlansággal dicséri, vagy kárhoztatja mi egyik félen is, másikon is dícséretreméltó, vagy elítélhető. Tartózkodás nélkül ismeri el a spártaiak vitézségét és férfiasságát. Főleg a Mantinea mellett vívott öldöklő csata előadásánál vesz többször alkalmat, hogy a spártaiak felülmúlhatatlan vitézségére és hadban való jártasságára utaljon. Dicsérettel említi, hogy e csatában, mikor az ellenség hirtelen lepte meg őket s már-már a legválságosabb helyzetbe jutottak — nemcsak a szokott csatarendbe tudtak összeállani, hanem mikor a kedvező véletlen már az argívok kezébe juttatta a diadalt, - - akkor pusztán halált megvető vitézségükkel tudtak diadalmaskodni. (Y. 6G.) A VEI. könyvben pedig azért dicséri őket, mivel a szerencsében bölcs mérsékletet tudnak tanúsítani s kijelenti, hogy bár e tekintetben a chiosiak is jeleskednek, mégis a lakedemonbelieké az elsőség. VIII. 24.)

A mily őszintén és tartózkodás nélkül dicséri a dicsérni valót — ép oly nyíltan gáncsolja is a kárhoztathatókat. így rój ja meg azt a megokolatlan fontolgatást és lassúságot, a mivel a da- kedemonbeliek vállalataikat szokták megkezdeni. A perzsa háborúk idejétől kezdve a peloponnesosi háború kitöréséig nyugodtan nézték Athen emelkedését és hatalmi fejlődését, a nélkül, hogy nyílt cselekvésre — háborúra — határozták volna el magukat, «melyre különben is lassan határozták el magukat és csak akkor, ha kényszerítve voltak.» (I. 118.) De mindjárt a következő sorokban dicséri komolyságukat és elszántságukat, melylyel az egyszer elhatározott háborút felytatták. Különösen élesen gáncsolja eljárásuk lassúságát akkor, mikor az Euboia sziget elpártolása következtében Athénben beállott óriási zavart és rémületet leírja. «Ekkor — úgymond — igen könnyen hatalmukba keríthették volna a hajóitól megfosztott Peiraeust, ha bátrabbak lettek volna. Azonban nem-