Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899
28 Épen ily eredetiek a többi szövetség- és békeszerződés szövegei is, miket Thukydides hol kivonatosan, hol szószerint közölt. (Y. 18. 23. 47. VIII. 18. 37. 58.) Eme oklevelek megszerzése könnyű lehetett, mivel oszlopokra, érez- vagy kőtáblákra vésve nyilvános helyeken voltak kifüggesztve, hogy mindenki olvashassa. A VTL könyvben azt a fontos levelet közli Thukydides, mit Nikias intézett Athénhez a siciliai hadjárat balsikerei között. E levelet Thukydides szerint (VII. 10.) a város jegyzője olvasta föl a népgyülésen. A levélnek tartalma, Thukydidesnek lelkiismeretes közlésmódja, kritikai pontossága világos bizonyságai annak, hogy e levelet nem puszta hallomásból, emlékezetből másolta és toldotta meg, hanem ismerte, olvasta magát a levelet, mely Athénben annyi gondot, csalódást okozott. E levél közlésével is úgy járt el Thukydides, mint a művében sűrűn közölt beszédekével: az Írott forrásokat használta föl. E gondos, minden aprólékos forrásra kiterjedő búvárlat és kritika volt a tudományos történelemnek megalkotója. Thukydides volt az első iró, ki mindkettőt rendszerré fejlesztette. Ez az oka annak a meg nem szűnő dicsőítésnek, mely a legrégibb ó-kortól kezdve napjainkig egyedül benne látja a valódi történetíró mintaképét. Az ó-kornak, talán Polybiust kivéve, egyetlen történetírója. Mindenesetre tanulságos, hogy az ó-kor, mely kevéssé ismerte a történelem valódi lényegét: a tudományos kutatást és módszeres kritikát, s ennélfogva igaz értékük szerint nem is osztályozhatta történetíróit, Thukydidest mégis mindig magasztalja, egyetlen igazi történetírónak nevezgeti. Műve nem egy nagy Írót ragadott lelkesedésre: Cicero, Lucianos, Corn. Nepos sokszor magasztalják, sőt legélesebb bírálója, Dionysios maga is csak elismeréssel szól nagy jelességeiről. Elavius Josephus az egyetlen iró, ki az ó-kor- ban nem csatlakozott Thukydides magasztaléihoz, sőt azt az Ítéletet mondta reá, hogy «bár a legmegbízhatóbb és legpontosabb történetírónak látszik, sokan hazugsággal vádolják és méltán». (Contra Apionem 3.) Sőt azt is szemére veti (u. o. 12.), «hogy a római történetről mit sem tudott!» Flavius Ítéletének alaptalanságát meddő dolog bizonyítgatni. Annyira magán hordja a részrehajlás bélyegét, annyira világos belső tendencziája, melylyel a görög műveltség dicsőségét minden módon kisebbíteni s a maga népének történeti jelentőségét emelni szeretné, hogy fölösleges munkát végez, ki kaján itéletmondását czáfolgatja. Egyetlen görög
