Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

-27

azt bizonyítják, hogy nem csekély számú Írott forrást is használt, még pedig nemcsak az előbbi idők epizódjainak elbeszélésében, de magában a peloponnesosi háború történetének egyik-másik korszakában is.

Kétségtelen, hogy Perikies korában a görög városokban nem csak hatalmas művelődési áramlat volt érezhető, de ennek kielégítésére már élénk irat és könyviorgalom létezett. Aristophanes egyik komédiájában, aBékák-ban(V. 1114. s.) olvassuk: «mindenkinek van könyve, a miből műveltséget merít». E szavak az e korban már messzeható irodalmi forgalom elég nyomós bizonyítékai. Nem sokkal később Xenophon (Anab.VII. 5. 14.) beszél nagyszámú könyvekről, miket a Salmydessosban zátonyra jutott hajók ládáiban talált. Az irás használata ekkor már rég el volt terjedve a görög nép minden rétegében. Majdnem minden városban, mely a görög műveltség körén belül esett, voltak iskolák, melyekben az ifjúságot olvasásra, Írásra oktatták. Thukydides szavai bizonyítják (VII. 29.), hogy magában Mykalessosban - - Böotiának e kis városában — mely akkortájt nem állott valami nagy műveltség és szellemi törekvés hírében : több iskola volt. Bizonyos tehát, hogy ekkor már a görög nép legnagyobb része tudott olvasni, írni és hogy az irás használata minden nyilvános, minden magánügyben közkeletű volt. Athénben már egész iróosztály volt; a népgyülé- sen, a tanácsnál, a törvényszéknél s minden elöljáróságnál egész csapat író működött, kik különböző osztályokba voltak sorozva. Törvényeket, határozatokat, rendeleteket, nyilvános beszédeket sokszorosítottak Írásukkal, mik ily módon hamarosan eljutottak az Athéntől függő városokba. Aristophanes Madarak ez. komédiájában is van egy személy, (V. 1037.), ki írott törvényekkel kereskedik.

Perikies korának irodalmi fejlettségéből következik, hogy Thukydides is talált Írott forrásokat. Eltekintve a híres államférfiak szónoklataitól, melyek, mint manapság is, bizonyára közkézen forogtak, meg voltak a szerződések, néphatározatok, békealkudozások, mik a történetírónak szószerint rendelkezésére állottak. Thukydides két ilyen okmányt a maga teljes eredetiségében használt föl. Az egyik a lakedemonok s az argivok között megkötött békeszerződés (V. 77.); a másik ugyancsak ezek között létesült fegyveres szövetség oklevele (V. 79.). Már azért is eredetieknek bizonyulnak, mivel Thukydides még a dór tájszólást is — melyen szerkesztve voltak — megtartotta közlésükben.