Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1898

fontos dolognak tartja, szigorúan követeli a külső alak szabatosságát, múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy a külső alak legyen hozzámérve a tartalomhoz, járúljon hozzá a hatás emeléséhez, de soha ne legyen önezél, ne akarjon uralkodni a belső foglalat rovására, hanem «legyen a versificatio külsőjének sesthetikai megegyezése a poémának belső természetével».

Ha már most összefoglaljuk mindezeket, akkor Csokonai érdemei verselméletünkben a következők:

1. Hangsúlyozza Pálóczi Horváth Adám és Verseghy Ferencz. elvét: a verselés szoros kapcsolatát a zenével, sőt a verselést egyenesen a zene leszármazottjának tekinti.

2. Pontosan szétválasztja a verselés s a költészet különböző- fogalmát.

3. A verselés két faja közül sem a hangsúlyosnak, sem az időmértékesnek nem ád elsőbbséget; mind a kettő egyenlőrangú,, mind a kettő érvényesülhet a maga módján.

4. Legyen a külső alak megfelelő a tartalomnak.

5. A mondatok ízei, a szólamok feleljenek meg a verssor ízeinek.

6. Ő szól irodalmunkban legelőször a gondolatritmusról.

7. 0 az első, a ki a magyar nemzeti verselést rendszerbe foglalni törekszik.

8. Báday Gedeon és Horváth Adám észrevételét a hangsúlyos soroknak osztódásáról továbbfejleszti, elméletét is igyekszik adni,, bár az ütem fogalmáig még nem jut.

9. Kifejti teljesen a rím elméletét: feleljenek meg egymásnak a rímelő ízek hangzásban és időmértékben egyaránt; e megfelelés mellett legyen meg a rímek tartalmi változatossága; jó rím számba megy, ha a megfelelő mássalhangzók nem is azonosak, hanem csak rokonok (magyar asszonáncz).

Ha mindezeket a tételeket számba vesszük, akkor föltétlenül arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Csokonai Vitéz Mihálynak nemcsak költészetünkben, hanem verselméletünkben is az. elsők között van a helye.

Tolnai Vilmos-