Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1898

III.

ÉVI JELENTÉS.

Az 1898—99-ik iskolai év kezdetéhez országos gyász, világra szóló szerencsétlenség emléke fűződik. Éppen mikor küszöbén állottunk az új tanévnek, szeptember 10-ik napján «nyilallott keresztül» a népek lelkén a genfi merénylet híre, Erzsébet magyar királyné 0 Felségének vórtanúsága. A megdöbbenés feljajdulása, a felháborodás moraja végig zúgott a mívelt ember lakta földön; ám a bánat igazabb, a gyász őszintébb sehol sem volt, mint Magyarországon. Mi is, tanárok és tanítványok, gyászfátyolt kötöttünk nemzetünk nagy halottjáért, az Úr házába sereglettünk a gyászistentiszteletre, s külön iskolai gyászünnepen is hódoltunk királynénk halhatatlan emlékének s el nem múló érdemeinek. A fájdalmat, még a legnagyobbat is, enyhíti az idő; ám ha a szerencsétlenség napjának borzalmát nem érzik is, dicsőűlt királynénk históriai alakját egyre nagyobbnak, egyre fényesebbnek látandják utódaink.

I. Változások a tanári karban. Az 1898—99-iki tanév folyamán a tanári testületben több rendbeli változás történt. Lehr Albert, miután egészségét a hosszú pihenés sem adta vissza, az iskolafentartó hatóság hozzájárulásával a nagymélt. vallás- és köz- oktatásügyi minister úrtól nyugdíjaztatását kérte, mely 1898 november 1-től számítandólag el is rendeltetett. A nyugalomba vonúlt tanárt, a jeles magyar nyelvészt, irodalmunk alapos ismerőjét és ismertetőjét, kinek befolyása a magyar középiskolai tanuló ifjúságnak magyar nemzeti szellemben való mívelésre a Toldi magyarázata révén még sokáig fog élni és hatni, tanítványainak hálája és tanártársainak jó kivánatai kisérték. Mikola Sándor tanárt, ki a működéséhez fűzött reményeket, mint segédtanár

J