Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1898

14

is inkább, minthogy a kiadás ritkaságánál fogva ezek a nagyérdekű és becses dolgok nagyon is nehezen hozzáférhetők.

Értekezésének első két pontja bevezetésképen szolgál magához a verstanhoz.

Legelőször is elválasztja a verscsinálást a poesis-tői, mert míg ez tartalmi, addig az: «csak a szózatok hangjának bizonyos regulákra vételére s külső elrakására ügyel, hogy azok harmóniával szálljanak az ember fülébe». Lehet költészet vers nélkül is: «a szóknak és sententiáknak néminemű titkos kimérséklése, folyása és harmóniája, a melly talán még a legszebb verseknél is lágyab- ban igézi meg a füleket ... A ki jó poéta, annak a munkája, ha más nyelvű folyóbeszédre fordítják is, csak poesis marad az».(l.§.)

Az embernek veleszületett hajlama, hogy gondolataihoz a külső harmóniát is szereti hozzáadni. Ezt kétféleképen próbálták : vagy a szólagok számát s a verssorok végeinek összecsmgését, vagy az időmértéket, a szótagok hosszúságát és rövidségét vették figyelembe; az előbbi a sarkalatos (cadentiás),* az utóbbi a mértékes (metrica) verselés; sokan a kettőt egyesítik, ez harmadik módja, a kétszeres verselés, de ez «nagy részént nyomorult» verselés ; ezzel nyilván a klasszikus mértéket rímmel felcziczomázó leoninistákra czéloz. (2. §.)

Ugyanennek a szakasznak függelékében érdekes megjegyzéseket tesz a ritmusról, a verselés keletkezéséről, s többi között a gondolatritmusról is.

A mit ma ritmusnak hívunk, azt ő harmóniának nevezi, ritmuson pedig a «rímek váltakozását» érti (v. ö. 4. és 11. §§.), a mint az egész időszakban ritmus és rím egy fogalom volt s a magyaros verselőket ritmistáknak is nevezték (v. ö. a népies rig- mus-okát).

«A harmónia — mondja ő — nem egyéb, hanem a különböző dolgoknak megegyezése (concordia discors) . . . Midőn tehát különböző hangok egymással szépen megegyeznek, akkor a hangzásban harmónia van.» Ez nagyjában már megfelel a ritmus mai meghatározásának: egynemű, de különböző értékű elemek szabályos váltakozása.

* A. m. rímes; a rím szót először Verseghy alkalmazza még eredeti német reim alakjában. (Mi a poézis ? 1793.); rím alakban először Kazinczy használja. (Erdélyi Múzeum 1815.)