Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1898

Sárközy István házaiknál nem volt mulatság vagy családi ünnep, mellyet Csokonai vidor társaságával s tréfás hevenyészeteivel nem fűszerezett», t. i. somogyi tartózkodása idején (Minden M. 1844. XL.), bizonyára volt elég alkalom, hogy komoly dolgokról is értekezzenek s épen a verselés kérdése volt az, mely abban az időben leginkább érdekelte Horváthot. Az egyes helyeken különben majd rámutatok, mit tanúihatott Csokonai tőle. Tanúit különben másoktól is, egyáltalán mindenkitől; de valamint költészetében sem kötötte magát egy irányhoz, a mint munkásságában soha sem volt azon, hogy iskolás szabályok után indúljon s minden mást megvessen; és csupán az vezette őt, hogy mi a költői: úgy a külsőségekben sem ragaszkodott az uralkodó iskolák egyikéhez sem, hanem költői ihletére bízta, keresse és találja meg mindenik tárgy és tartalom a maga formáját. «Lillá»-jának élőbeszédében maga mondja: «Van egy felekezetliterátoraink közzűl, kik semmi mértéket a versben eltűrni vagy töretni nem akarnak, ha csak az, a görög metrum szerént nincs csinálva: ellenben a másik rész a legszebb szerzeményeket sem állhatja ki, ha csak azokban minden sor végin szerencséje nincs hallani a rosszul úgynevezett kaden- ciát. Én itt amphibius vagyok. Azt tartom, hogy az elsőbb fél nagyon is sokra ment: ez pedig nagyon is kevésre. Nem láthatom által, miért lehetne a magyar nyelvnek gyalázatjára az, hogy mint a régi dicsőségesen elhúnyt világnak, mind a mai felette igen csinos Európának, mértékét, harmóniáját és ízlését, egyedül ő, aki követheti ? Én a mértékre vett versnemekben is gyönyörködöm; de a kadenciásokban is, ha egyéberánt numerosusok, sokat érzek ollyat, a mi jól esik . . . írjon kiki úgy, a mint legjobbnak gondolja ; sem a hexameter valakit Virgiliussá, sem a kadencia Tassóvá, sem a csupa folyóbeszéd Gesznerré nem csinál. Itt a Húsának sem leikéről, sem testéről nincs a szó, csak a ruhájának az állásáról ...»

Ugyanígy nyilatkozik az idézett levélben is, Dayka kötetének első verséhez írt jegyzetében : «Én ugyan, aki egy vagyok a görög és deák metrumoknak legnagyobb kedvelői közül, mindég sajnál- lottam azoknak dolgokat, kik nyelvünket akarták a deák (és csupán a deákj prosodiára s nem ezt a magunk nyelvének belső characte- rére csavarni!»

Czélszerűnek látom, hogy nézeteinek tolmácsolásában és fejtegetésében lehetőleg szorosan értekezéséhez ragaszkodjam, annál