Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1897
13 társadalmi állapota is oka annak, hogy költőnk kedvesnek találja Sabinumot. A mi költőnk még a respublika korában nevekedett, s mint gyermek látta azokat a pártharczokat, melyek egész Eómát gyászba és vérbe borították. Sőt nemcsak látta a viharzó tengert, hanem maga is belemerült, saját szavai szerint, a polgárháború hullámaiba.1 Mint említettük, részt vett a Philippi mellett vívott csatában. Eepublikánus gondolkodása s mondhatnánk Brutus és Cassius véres árnya azután is sokáig távol tartották az udvartól. Suetonius szerint, maga Augustus neheztelt, a miért Horatius nem emlékezett meg róla költeményeiben s szemrehányólag írta neki r «Irasci me tibi scito, quod non in plerisque eiusmodi seriptis me- cum potissimum loquaris. An vereris ne apud posteros tibi infame sit, quod videaris familiáris nobis esse ?» De lassan-lassan megváltozott gondolkodásmódja. Látta, hogy Augustus alatt Eóma bent nyugodt s gazdag, kifelé félelmetes és kibékült azzal, hogy a féktelen szabadság romjaira a monarchikus rendnek fényes palotája épült.2 3 De ha esze monarchikussá lett is, a szive odavonzotta őt a respublika régi hőseihez. Sok helyet találunk költeményeiben, melyek azt bizonyítják, hogy egy érzés szivében még mindig a régi hősökhöz vonja őt vissza. Dicsőíti Catonak nemes halálát,8 magasztalja Eegulust, Fabriciust s a respublika hőseit követendő például állítja fel.4 5 Másutt magukat a hatalmas triumvireket ostorozza, a miért polgárháborúba sodorták nemzetüket s római polgár római polgár ellen emeli fegyverét.6 Úgy gondolom, magának a költőnek is nem egyszer éreznie 1 Epist. I. 1. 16. «. . . mersor civilibus undis». 2 Epist. II. 1. 1—40. «Cum tot sustineas et tanta negotia solus res Italas armis tuteris, moribus ornas legibus eruendes, in publica commoda peccem si longo sermone morer tua tempóra Caesar.» 3 Od. I. 12. 35. 36. «an Catonis — nobile letum». 1 Od. I. 12. «Regulum et Scauros animaeque magnae Prodigum Paullum . . . Fabriciumque Hunc et incomptis Curium capillis.» 5 Epod. 7. «Quo quo scelesti ruitis? aut cur dexteris Aptantur enses conditi?»
