Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1897

10

voltak, vagy másokat hívtak meg ebédre, mely a másik napba is átnyúlt.1 Hozzájárult a sport sokféle neme, melyet kedvvel, vagy kedv nélkül mindenki űzött.2 3

Képzeljük hozzá az óriási várost, a mi gyors közlekedési eszközeink nélkül s lehet fogalmunk, mily időtrablók lehettek a látogatások.8

A mi Horatiusunkat ez a lelket, testet ölő életmód foglalta el, mikor Kómában lakott.4 5

Viselnie kellett ezenkívül a nagy hírnévnek átkát, hogy mindenki ismerte s ujjal mutatott rá: «Nini, itt megy a nagy lyrikus !»6 Ha sétált gondolatokba merülve a szent úton, tolakodó emberek zavarták.6

A mellett költőnk igazi olasz ember volt. Szerette a kényelmet, kedves foglalkozása volt a «dolce far mente», az édes semmit tevés. Szeretett soká aludni.7 Maecenas játszani ment, ő aludni.8 Szeretett olvasgatni.9

Elképzelhetjük mily boldog volt, mikor Kómából szabadulhatott. Összecsomagolta kedves Íróit,10 s odakünn Sabinum csendes nyugalmában őszintén, szive mélyéből mondhatta: «Beatus ille, qui procul negotiis».11 Rómában sokszor képtelen volt arra, hogy verset Írjon. A szemrehányásra, mely hosszas hallgatásáért éri, panaszkodva feleli: «Praeter cetera me Komaene pcemata censes Scribere posse inter tot curas totque labores-?»12

Odakünn Sabinumban megszállja az ihlet. Versenyt dalol az erdők madaraival s megtanítja a hegyeket, hogy kedves Lalagejé- nek nevét hangoztassák vissza.18

A zajt, nyugtalanságot végre is csak megszokhatták volna idegei, de mennyi más kellemetlenséggel járt rá nézve a fővárosi élet.

1 Satir. II. 8.

2 Od. I. 8. 3. Satir. I. 5. 48.

3 Epist. II. 2. 68—69.

4 Satir. II. 6. 33—34.

5 Od. IV. 3. 23—24.

6 Satir. I. 9.

7 Satir. I. 6. 122—123.

8 Satir. I. 5. 48.

9 Epist. I. 7. 12. Epist. I. 2. 1—2.

10 Satir. II. 3. 11—12.

11 Epist. 2. 1—3. v.

12 Epist. II. 2. 65—66. v.

13 Od. I. 22. 9—12. v.