Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1897

9

kát, nyilvános és magánpalotákat építenek. Rombolnak, teremtenek. Minek a sok magyarázás. Képzeljük Rómát olyannak mint a a mi «félig ép, félig rom» belvárosunk s lehet fogalmunk róla milyen alkalmas lehetett költői munkálkodás színhelyének.

A költői ihlet olyan mint a félénk madár; elröppen onnan, a hol durva zaj, zűrzavaros lárma zavarja az ünnepi csendet. - Horatius maga mondja, mikor leírja a római «zajos csendéletet». «I nunc et versus tecum meditare canoros».2

Másutt igy panaszkodik: «Tu me inter strepitus nocturnos atque diurnos vis canere et contracta sequi vestigia vatum?»2

Hát még ha a Saturnáliák következtek, mikor egész Róma künn tolongott az utczákon s féktelen vigasságban, mint mondani szokták, felvette zajával a várost ? Csodáljuk-e, ha költőnk az ünnep elől Sabinumba menekül?8

A képzeletre bizhatjuk, hogy fesse ki az ellentétet Róma zaja s Sabinum ünnepies csendje között és nem is kell kérdeznünk hol szállta meg inkább a költői ihlet Horatiusunkat.

*

De Rómában nem csak a csend, hanem a nyugalom is hiányzott, mely szükséges a költői alkotáshoz. A régi rómaiak élete is oly nyugtalan, pihenés nélküli, idegrontó volt, mint a mostani nagyvárosi embereké.

A kinek nem kellett is küzdenie a mindennapi kenyérért, s a kit nem fogott is igába az «auri sacra fames», az arany után való átkozott éhség, annak is nyughatatlan volt az élete.

Az előkelő osztály, a melyhez Horatius is tartozott, rabja volt a világ legkegyetlenebb zsarnokának, a divatnak, a társadalmi szokásnak.

Korán reggel már látogatásokat tettek vagy fogadtak.4 Barátjukat a törvényszéki ülésre kisérték. Ünnepélyeken, tanúskodásokon, menyegzőkön voltak jelen.6 Majdnem mindennap hivatalosak

1 Epist. II. 2. 76.

2 Epist. II. 2. 79. 80.

3 Satir. II. 3. 4. 5.

J Satir. I. 1—10.

5 Epist. II. 2. 67. Satir. II. 6. 23. Satir. I. 9. 70.