Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
57 szerint az «emberszeretet megtestesülése» a legfönségesebbeszmének, az Isten eszmének föltétien megelőzője. Mikor így alapjában meg nem bolygatva a vallást; az ismeret- szerzés módjait, az ismeret belső valóságát, értékét és határait kívánja megjelölni ez az új bölcselkedés . . . lehet-e, szabad-e rögtön rámondani a Cato híres mondását ... «el kell törülni a föld színéről» ?? Azért talán, mert az élet kérdését a kémia és fizika eredményeivel akarja magyarázni? De hiszen Haeckel is Cientowszki is kijelentették, hogy a monerák — cytodok — ezek a határozott alak és tartalom nélküli sejtmagok, melyek egybevonzódás, táplálkozás és megoszlás által az életfolyamatnak hordozói, nem önma- guktól és önmagukból keletkeztek, hanem egy rajtuk kívül föltétlenül létező — de általunk meg nem ismerhető végső okból! Yagy azért, mert ismereteink szerzésének működő okát nem a biblia szavai szerint értendő isteni lehelletben, nem a közönséges értelemben vett, a mindennapi szóhasználat szerint önálló, független szellemben, lélekben keresik ? Azonban Comte, Mill, ßibot, Lewes, Wundt az öntudatnak nevezett működő ok magyarázatában nem emlegetnek-e folyton erőt, mely czél szerint fejleszti az érzéki szervezetet, a felvett hatásokat pedig feldolgozza ? S mikor az embert elválaszthatatlan egységnek hirdetik, melyben — e kathedrán nagynevű és feledhetetlen emlékezetű elődömnek Böhm Károlynak szavaival szólva — a két különböző alkotó résznek felvétele már a gondolkodás műve és nem a tapasztalásé: nem iparkodnak-e megmagyarázni a testi szervezeten felül álló működő oknak, az öntudatnak mivoltát, még pedig magából e függetlennek vett, merőben elvontan vizsgált, de létező állapotból ! ? És még akkor is, mikor a gondolkodást egészen az idegek szerkezetéhez kötik -— mint Littré teszi — vagy a hogy Spencer mondja, hogy «agyvelőnk végtelen számú tapasztalatok szervezeti gyűjteménye» s a hogy Taine véli, hogy ismerésünk egész folyama egyedül idegeink szerkezetebeli mozgásainak «eredménye» . . . még akkor is beismerik éppen Krafft-Ebing szavaival, hogy «a lélek túlhaladja a szervezet életét. Az okoskodás tárgya, a hitnek dolga». Az észt és szabad akaratot, mint a mely tulajdonságok áthidal-