Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896

58

hatatlan mélységet ásnak köztünk s az állatok között ... a hogy Eibot a mai tapasztalati lélektan egyik legnagyobb rendszerezője, Eichet az újabb (physiologia) élettan megalkotója, Luys aSalpetri- ére híres orvos-bölcselője, Ferner, Vogt, Du Boys Beimond, Wundt készségesen beismerik: az élettani buvárlások magából a szervezetből soha sem fogják megmagyarázni. «Gondolkodásunk szervezetbeli folyamatát, az agyvelő érzéki középpontjaiban végbemenő mozgások és változások összefüggését mind megérthetjük,... de a gondolatok önkéntes visszaidézését, és összekapcsolását okve- tetlenül a szervezetet vezető — láthatatlan erőből kell megmagyaráznunk».

Ezt az önvallomást fényes elégtételnek tartja a theologia. Az is ; mert ime a legtulzóbb, legmerészebb okoskodás sem döntheti meg a vallásnak belső mivoltát; az örök emberiben élő alapgondolatát ki nem törölheti. Elégtétel, mert más utón, más czél felé törve mégis ugyanahhoz a láthatatlan, de létezőnek bizonyuló; felfoghatatlan és megnyilatkozásaiban mégis tapasztalható örök valósághoz jut el, — melyből a vallás maga s ennek őre a theologia megindul.

Végleges bukást jelent-e ez; a napjaink nemzetközi bölcselkedése a megmondhatója. Itt-ott, a franczia, angol és magyar sajtóban egy-egy szakmunka; inkább ötletes czikkek csakugyan annak hirdetik. Okvetetlenül igazuk van, ■— a mennyiben a «végső okok» kutatása minden lehető és minden elgondolható utat felkeresett, minden módot és eszközt felhasznált. Sikere pedig most is annyi, mint a klasszikus görög bölcselkedés utolsó s a keresztyén világnézet legelső korszakában.

Igaz, de a társadalom rendeződése, a nemzeti élet belső fejlődése, a politikai haladás mai eredményei mind ebből a kutatásból sarjadóznak. «Jótevője volt eddig az emberiségnek» az marad ezután is, ha a most már világosan megismert korláton innen való rengeteg tér rendszeres megmunkálását tartja feladatának. Ennek a munkának gyümölcse az emberi tudás további gyarapodása.

Nagyot hibáznék a theologia, ha magát a kutatást is a hitbe kivánja kényszeríteni. A rendszerbe, a már ember alkotta gondolatok állandósított összeségébe. Ha tartalmát, czélját, eredményeit nem tekintve, rögtön kárhozottnak hirdeti a törekvést, mely a megismerhetők törvényeit fürkészve, a vallások külső rendszerének -—■ a dogmának, a §-nak — néha-néha ellenmondani kénytelen.