Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
49 a kapcsolást kijelentő «van», «vannak» jelentése hirdeti az általános «létezés» gondolatát. . . Ennél egyszerűbb gondolatank nem lehet, mivel elemekre már nem bontható. «A létezés eszméje tehát valóban az, mit az évezredek bölcsei az értelem természetes világosságának neveznek. — Minden más gondolatunk belőle ered, még pedig úgy, hogy a létezés eszméjét a tapasztalás nyújtotta adatokra alkalmazzuk, s így ez adatokat létezőknek ismerjük meg. Az önmagában elemezhetetlen létezésből származnak a létezés módjait kijelentő gondolataink, azaz fogalmaink.» Az ismeret tárgyi valósága tehát merő föltevés ez elméletek szerint; — más szóval, minden ismeret csak gondolatbeli, tisztán eszményi, minek való tartalmat csak mi adunk, valójában azonban ilyen tartalma nincs! Ez a méhükben rejlő alapgondolat adott alkalmat a Kant merész «túlzó eszményi» elméletére, a Fichte, Schelling, Hegel híres rendszerére. Kant iparkodott az ujabbkori két, részben ellentétes elméletet összeforrasztani. Ismereteinek egyrészét az érzéki tapasztalás, az érzéki észrevevés nyújtja. Az így szerzett ismeret eredetét tekintve csak utólagos, mert pusztán az érzékek nyújtotta adatokból van egybe szerkesztve. Tartalmuk is csak esetleges, mint maga az érzéki észi'evevés. Ismereteink nagyobb részét azonban értelmünk sajátságos munkája készíti. Ezek előlegesek; azaz elemeik az érzéki tapasztalás előtt már benne vannak értelmünkben. Éppen ezért jellemük az egyetemesség, az általánosság. Szemlélődő képességünk ilyen előzetes birtokai a tér-, a külső-; az idő-, a belső érzés alakja. Az értelmi működésé a kategóriák: mennyiség, milyenség, tagadás, korlátozás, viszony és mód alakjai. A magában működő észé : az isten, a lélek, a világ eszméje. A megismerésnek e szerint ez a folyamata: az érzéki tapasztalás adatokat szerez, az adatokat szemlélő tehetségünk a tér és idő alakjaiban tömöríti, az így alakult szemléleteket a tiszta értelem a kategóriák valamelyikébe öltözteti s elemeit egyetlen fogalomban egyesiti. Magának a szoros értelemben vett észnek a feladata aztán a különféle s egymástól független fogalmak egybe- szövése ... azaz ismeretté alakítása. A tiszta ész soha sem vonatkozik magára az érzéki tálára, hanem egyedül magára az értelmi munkára és eredményére. Ez a munka nem más, mint a megismerés rendszerezése. Eredménye 4 Értesítő 1896—1897. évről.
