Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
47 aztán az «egyetemes eszmék» ... a társadalmi együtt élés, valamint a vallásközösség világokat formáló gondolatai. Isten, emberi lélek, mind ez egyetemes eszmék szülöttei. Kíméletében még megmarad a tiszta értelmi megismerésnek lehetősége. Úgy azonban, hogy e lehetőség, mint a mi gyakorlati ismeretalkotásunk eredménye adja a vallás alapjáiul szolgáló általános és egyetemes eszméket. Tehát éppen ellenkező úton jut hozzájuk, mint a skolasztika nagy bölcselője Thomas Aquinas, ki azt hirdeti, hogy a vallás alapjai természetünkön kivül eső eszmék ; a kinyilatkoztatás útján jutunk birtokukba ... de isten kegyelméből természetes gondolkodásunk révén is felemelkedhetünk hozzájuk. Locke ismeretelméletében van valami elv, a mit a gondolkodó kiindulónak használ. Ez az elv maga is «egyetemesítés». A tanult, olvasott, hallott gondolatok szövése, hogy belőlük magyarázza az egyszerű és összetett eszmék eredetét. Condillac — mint egykor Epikuros — sietett is megtagadni az értelmi, más néven tisztán gondolkodásbeli ismeretszerzés lehetőségét. Az a meggyőződése, hogy az emberi ismeretszerzés egész folyamata csak az érzéki tapasztalás átalakulása, melyen az érzékeinkben keletkezett érzés — feltéve, hogy a felfogott hatás a kellő fokot meghaladta — okvetetlenűl átmegy a nélkül, hogy maga az érző, a tapasztaló egyén a saját különös munkásságát érvényesítené. E szerint az érzés -—ami emberi szervezetünknél fogva — önmagától átalakul figyelemmé, képzeléssé, rágondolássá, összehasonlítássá és törekvéssé vagyis mindazzá a tevékenységgé, mit mi a bennünk munkáló léleknek szoktunk tulajdonítani. A múlt század e rideg anyag felfogását a jelen század sokszoros élettani kísérletein alapuló ifjabb anyagéiviség híres alakjai: Moleschott, Czolbe, Büchner, Yirchov és Vogt nem enyhítették ugyan azzal, hogy ismeretszerzésünk összes mozzanatát az agyvelő működésének tulajdonították, s hogy e működésnek a lélek nevét megadták, — kétségtelen azonban, hogy az érzéki szervezet egész munkásságát, sőt tisztán gondolkodás útján szerzett ismereteink keletkezését is alaposan magyarázták. Túllőttek azonban a czélon, mikor e keletkezést illető magyarázatot a már szerzett ismeret föl- használásának módjaira is alkalmazták. Büchner nagyjelentőségű mondását, hogy: «a lélekműködés nem más, mint az életerőnek az agy velő anyaga és sajátságos szervezete közvetítésével végzett
