Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
46 A görög ismeretelméletek közvetlen eredménye volt a nemzeti erkölcstudomány, a nemzeti jog és társadalom. A skolasztika nyűgeitől megszabadult öntudatos bölcselkedésé az általános emberinek eszméje ... a humanizmus és nemzetközi gondolkodás egye- temesítése. Az ismeret keletkezésének buvárlása mintha szaván fogta volna magát a theologiát, melynek, Albertus Magnus szerint, «ismeretforrását a természeten felül álló kinyilatkoztatás teszi». Ebből az következik, hogy tárgya a revelatio tartalma, e tartalom rendezésére szükséges eszköze az isten kegyelméből sarjadó föltét- len hit; végső czélját tehát nem az emberi -—- azaz földi javunkra hasznosítható — tudás, hanem a hitben való elmélyedés folyamán az örök üdvösség képezi. . . A Des Cartes-tól napjainkig alakult ismeretelméletek, kettőt kivéve, mind megegyeznek abban, hogy az emberi értelem ismeret- forrását a természetes tapasztalásban keresik; az embert a maga önállóságában tekintik; működését mint egységes oknak megnyilatkozását elemzik. A rendszerek fejlesztésében fel-feltünő ellentétek az alapul fogadott elv túlhajtásából erednek; sokszor csak az alkalmazott módszernek már eleve hibás voltából. Annyi azonban bizonyos, hogy éppen tévedéseiknek felismerése ád új és újabb ösztönt az igazság kutatóinak arra, hogy a megismerhetés, illetőleg a megismerhetők legvégső korlátjáig elhatoljanak. E korláton túl kezdődik az önmegadó hit, a vigasztaló megnyugvás. Locke és iskolája — a stoikusok híres mondását: TŐmoat? sv (= a dolgok képe csak bennünk alakul —) azért hirdeti új alakban, («anima est tabula rasa» — lelkünk üres lap, melyre a tapasztalás írja fel betűit, azaz a tapasztaltak képeit), mivel egyedül az egyéni tapasztalást tartja ismeretünk kizárólagos forrásának melynek adatait elmélkedés útján az értelem ugyan feldolgozza, rendezi és átalakítja; de önmagából új adattal nem járul a tapasztaláshoz. E munkásságnak közvetlen eredményei az «egyszerű eszmék» a létezés, az alak, az anyag. Ezekből képezi az értelem természetes munkája az «összetett eszméket» a benső valóság, a mód és a viszony eszméjét. Ezeknek kapcsolásából keletkeznek
