Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
38 véssél alkotott: hirtelen, váratlan, úgyszólván egyetlen gondolattal ismét vissza kellett térnie az elhagyott «szent tájakra». Sokrates egyénisége ez a rendszerváltoztató hatalom. A sophis- ták kifejtették a szabadság és öntudat gondolatát, de egységes elvre nem bírták visszaszármaztatni; az egyéni gondolkodás nagy- szerűségét és csodás eredményeit váltig hirdették, de a millió és millió ember gondolkodásában megnyilatkozó egyformaságban a tárgyi valóságot nem akarták felismerni; egy minden gondolkodásban önmagában és önmagáért való tartalmat nem tudtak találni. Egy szóval, az egyes embert tették a «mindenség mértékévé». Protagoras e hires gondolatától csak egyetlen lépés volt ahhoz, hogy a bölcselkedés vallásban a hitetlenségnek, a társadalmi életben a fejetlenségnek legyen szószólójává. Sokrates ezt a hires tételt magával a tételnek értelmével czáfolta meg. Mindegyikünk tudja, hogy «a mit mi jogosnak, jónak, rossznak tartunk, nem egyedül nekünk tetszik ilyennek, hanem minden más értelmesen gondolkodónak; azaz, hogy a mi egyéni gondolatunknak általános jellege, egyetemes értéke van. E szerint tehát nem az egyes ember a mindenség mértéke, hanem az általános ember, az emberek összessége. Kell bennünk valaminek lenni, mi ez általános, egyetemes értékű gondolatra kényszerít. Ez a valami pedig nem pusztán a testi szervezetünk egyformasága. Mi hát? a természetes «egyéni készség». (Platon: Phaidon, Protagoras). Ha nem egyedül a testi szervezetből fejlődik ez a bennünket minden cselekvésünkben megelőző hatalom . . . úgy valahonnan, valakitől mégis csak belénk kellett kerülnie. . . . Sokrates maga nem bajlódott ezzel a kérdéssel. Neki a fődolog az volt, hogy a kész embert vizsgálja. Nyílt titoknak hagyta meg annak a készségnek s vele a látszólag nem egyéni tapasztalás és nem egyéni gondolkodás alkotta s mégis egyetemes értékű gondolataink keletkezését. Ebben gyökerezik életének tragicuma. Mivel vádolták meg ellenfelei — mindenki tudja. Tanításaiban nem a társadalmi, a politkai felfogás ellenét látták, — hiszen magán élete és tanítványainak nyilvános szereplése kiáltó czáfolat volt e vádaskodásra. A vallást féltették tőle. A vallást, melynek regéi szertefoszlottak volna Sokrates gondolatainak tovább fejtegetése nélkül is; a vallást, mely ember alkotta rendszerének porrá válása korában
