Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
36 A klasszikus görög világ nagy gondolkodóinak törekvéseiből ki-kilobban az ellentét, pedig ugyanannak a gondolkodásnak tartalma szórja sugarait mind a két kutató fél útjára. A keleti műveltség hordozóival, különösen a chald és hindu népekkel való százados érintkezésük folyamán e népek egyéni világából, felfogásából sok átszivárgóit a maguk gondolkodásába; e nemzetek titokzatos világnézetének nem egy részlete beleolvadt a görög nép ragyogó hitregéibe. De éppen e költeménynek is hihetetlen mesék csodás titkossága késztette a faji sajátságainál fogva önálló jellemű görögöt, hogy a nép hitében megszentelt regék homályát eloszlassa, hogy a vallásos történetekből induló s azokba megint csak visszatérő gondolkodással be nem érve ... az Olym- pos isteneitől függetlenül, a Hades képzelt rémeitől nem remegve önmaga, mint egyedül magában való ember keresse «a láthatók láthatatlan okait», — a «változásokban megnyilatkozó örök változ- hatatlant». A vallás a maga regéivel együtt előbb lett rendszeres egészszé, mint az embernek önmagára irányuló kutatásai. A külső világ a maga milliárd tüneményével s ezeknek közvetetlenül az emberre gyakorolt hatásával ugyanis előbb foglalkoztatta a gondolkodást, mintsem hogy a gondolkodó ember önmagába mélyed- hetett. Ez világosítj a meg a görög bölcselkedés első századának egész törekvését, mely szemmel láthatólag abban tetőzik, hogy a vallás hirdette titkok magvát embertől származott gondolatnak igazolja s mint ilyet — mivel e titkok természeti tünemények okairól szólanák — magából a természetből magyarázza meg. Ennek az éppen egy századot betöltő okoskodásnak az volt a legfőbb haszna és minden idők bölcselkedésére kiható eredménye, hogy a tiszta észbeli elvonás művészetéhez szoktatta a gondolkodást. Kétségtelen, hogy ez hosszú időn át a hit sugaraival iparkodott a létezésre boruló homályt eloszlatni. S ha egy-egy lépéssel tovább ment a vallás állította korlátoknál, készségesen vissza is tért a megjelölt térre, melyen túl nem lehet megnyugvás. Ezt az önmegadást világosan magán hordozza az első valódi bölcselkedőnek: Anaxagorasnak gondolkodásvilága. Új korszak küszöbén áll. Mögötte még ott forrong az alaktalan chaos, a hogy a hitregék nevezgetik: a világ ősanyja ... de előtte már ott áll az értelmes rendező, a gondolkodó, mindenható való-
