Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
34 téseket szerkeszszen s azoknak föltétien értéket követeljen, őket örök érvényességű igazságoknak hirdesse. A történeti fejlődés szigorú következetességét a rendszeres gondolkodásnak egyetlen kérdése sem tünteti föl oly határozottan és annyi tanulsággal; egynek megoldásában sem nyilatkozott meg annyi tiszta emberi törekvés, mint az «ismeret» elméletében. Kutatása együtt született meg az első szabad gondolattal. Akkor, mikor ez a hitregék bűvös békéit lerázva, a világalakulásról szőtt elbeszélések fényes ködét átszaggatva, először szárnyalt a tudás tiszta levegőjébe. Az embert mint érző és gondolkodó valóságot — tehát a mindenségnek már önmagában is legtitokzatosabb egyedét, egész mivoltában iparkodik magyarázni. Feladata, czélja, eszközei kezdettől fogva kapcsolódtak a theologiával. Hamar nyilvánvalóvá kellett válnia, hogy bár közös alapon indultak; az út, melyen együtt haladtak, csakhamar szétválik s a theologiát önmagába vezeti vissza, a szabad gondolkodásra nézve pedig a végtelenség titkos homályába visz. Az «isteni tudomány» hű maradt önmagához. A messze távozót egyre hivogatta vissza. Hol okoskodásaival, hol tekintélyével; hol meg fenyegetéseivel, átkaival. Néha-néha mintha megakasztotta volna merész haladásában. És mindannyiszor, mikor a szabad gondolkodás útvesztőbe tévedt, kész örömmel, diadala biztos tudatában nyújtotta neki a kivezető fonalat: a mindent megmagyarázó kinyilatkoztatást. A mind máig tartó harcz éppen azzal vált elkeseredetté, hogy atheologia minden kétség megoldására, minden emberi okoskodás támogatására az «isteni erőt» vitte a küzdelembe. Ez a hosszú gyakorlat mondatta ki vele az alapelvet, hogy «vannak eszünket, felfogásunkat meghaladó igazságok, azaz olyanok, miket pusztán eszünk segítségével sem közvetetlenül, sem — a következtetés révén — közvetve nem vagyunk képesek feltalálni, — sem a saját eszünk munkájából kikerült úgynevezett észigazságokkal nem tudunk világosan bebizonyítani. Pusztán és egyedül isteni kinyilatkoztatás művei lelkűnkben». Mivel pedig a képzelet alkotta regéket előbb foglalta rendszeres egészbe, mintsem a tulajdonképpeni gondolkodás tudatos művészetté, majd tudománynyá vált, s főképpen mivel a gondolkodást használta rendszerezőnek s egyúttal magyarázónak -------e jogon méltán követelhette, hogy a gondolk odás se lépje át a vallás alkotta korlátokat, melyek a hit
