Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
33 hogy az embernek előbb «újjá kell születnie» a vallásban, mert erőt csak ettől nyerhet a «nem a föld porából alkotott» valóságok, igazságok megismerésére. Ez alapon az ellenkezést alakilag leghelyesebben így választhatjuk két táborra: egyházi férfiak, (hívők) és kételkedők gondo- latharcza. Amott nemcsak a kiinduló, de a bizonyító is mindig az egyház tekintélye. Eszközeit éppen azért nem pusztán az emberi gondolkodás szolgáltatja, hanem mivel ez kezdettől fogva gyengének bizonyul: a hitnek forrásából, — a kinyilatkoztatásból merít szüntelen. A kételkedők a tiszta észből, a magára hagyott emberi gondolkodásból kapják és erősítik előre törekvésüket; vele szerkesztik egybe a fölfoghatok összes tulajdonságaiból szőtt rendsorait, e sorok ezernyi módra változtatott kapcsolásait. Yele és általa állapítják meg vaskeménykövetkeztetéseiket, mikből legalább alakilag új igazságoknak «keil» sarjadniok. Amott az ultima ratio: «Isten rendelte így»; emitt: «másként nem lehet, mert másként nem gondolhatjuk». Amaz a nemzetek gyermekkorát hatja át egész erejével s mert a társadalmi és politikai élet vele alakul ki, vezető szerepét mindaddig megtartja, míg ellentétes’elvek harczra nem kényszerítik. Újítás vágya vezeti ezt a küzdelmet; nem mindig nevezhető öntudatra ébredésnek. Beleékelődik az egyház hittitkai közé, támadása a hit ellenében mind tervszerűbbé válik, összes magyarázatai — köztük a legjobb akarat sugallatai is — csakhamar oly kísérlet számba mennek, mint a melyek az egyház tekintélyét kívánják megdön- teni. Ezzel az elvek harcza — mert az egyház látható tagjai mindig emberek — váratlan fordulattal osztályok, hivatalok létért való küzdelmévé alakul át. Eölös példával szolgál erre a XVII. századbeli magyar hitviták irodalma is. Pedig ez gyönge viszhangja a németországi egyetemek avató-értekezéseinek, a megújult hitvédelem harsogásának. A védelem hevében maga az egyház is átlépi a természetes életfolyama szabta határokat; olyan eszközöket használ a küzdelemben, melyek belső fejlődését fokozhatják ugyan, de hasznavehetetlenek a pusztán emberi tapasztalás köveiből alkotott erősségek megostromlásában. S mert ez az ostrom meg nem szűnhet, ■— folyton tart az ellenhatás is, melynek legfőbb tennivalója — Spinozától kezdve Comteig minden bölcselet-rendszer a tanúsága — hogy az egyházat a hit világába szorítsa vissza; hogy elvitassa tőle a jogot, hogy nem hit dolgában hit-tételszerű kijelen3 Értesítő 1896—1897. évről.
