Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895

laló Árpád ivadéka kihalt. Egy időre mintha koczkán forgott volna mindaz, a mit az Árpádok korszaka megteremtett. De az isteni gondviselés nem hagyta el a nemzetet, kiváló uralkodó házat adott neki az Anjoukban, kiken fényesen bebizonyult új hazájoknak, a magyar földnek csodálatos, átalakító, beolvasztó ereje. Róbert Károly ugyan még csak megmagyarosodott olasz, de fia, Nagy Lajos, már szívvel-lélekkel magyar, s alatta keleti Európának leghatalma­sabb állama Magyarország. Az Anjoukkal egy új szellemi irány is megtalálta útját Magyarországba, a renaissance. Addig a tudás főtartalmát a keresztyénség eszméi képezték, a művészeket, festő­ket, szobrászokat, építőket ugyanazon eszmék inspirálták. A XIY. században megszületett Olaszországban a renaissance, melynek ízlése az ó-klasszikai szellemből táplálkozott; átterjedt mihozzánk is, s az Anjou-korszakbeli mívelt magyar meghódolt az új szellem varázsá­nak. Szóljak-e külön, szóljak-e hosszasabban Mátyás királyról, kinek fényes hírén-nevén, dicsőséges emlékezetén nem ronthatott semmit négyszáz hosszú esztendő ? Mátyást főhely illeti meg azon uralkodók társaságában, kik a kormányzás súlyos gondjai, nehéz csaták fáradalmai után gyönyörűséggel engedték át lelkűket a tudomány, a művészet megnemesítő hatásának. Két országban királykodott, birodalmában és a szellem országában ; hódító ebben, hódító amabban, népe szeretetéhez a világ tiszteletét fűzte. Budai palotája pompájával, művészeti kincseivel, könyvtára gazdagságá­val s mindenek felett ura nagy szivének, nagy lelkének fényessé­gével messzire beragyogta keletet és nyugatot. Vegyük hozzá a lovagi szellemet, a keresztyénség és vitézség egybeforradását, mely nemzetünknek, a. keresztyénség oltalmának, a pogány török ellen vívott harczaiban tündökölt legfényesebben. Valóban különös vég­zet rejlik abban, hogy erőnk legjavát századokon keresztül a török elleni harczban kellett fogyasztanunk, hogy igáját nyakunkra kel­lett vennünk, s hogy csak hosszas martirság árán szabadúlhattunk tőle nagy erőfeszítéssel. Mintha a gondviselés azért szabta volna ránk a súlyos megpróbáltatást, hogy bizonyságot tegyünk róla mi magunk, érdemesek és erősek vagyunk-e élni, vagy sem? E kor­szak azonban, a Hunyadiak kora, még fényes, dicsőséges emlékeit őrzi a hitetlenek ellen való harczainknak. A bizanczi birodalom korhadt, vénült, haldoklott, magával is jótehetetlen lévén, nem tartóztathatta fel az Ázsiából előrenyomuló törököt. Helyét, felada­tát Magyarország foglalta el és vállalta magára. Védelmébe fogta

Next

/
Thumbnails
Contents