Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895
6 a Balkán-félsziget népeit, fegyverben állt őrt a keléti határon, védve önmagát és nyugati Európa békéjét és czivilizáezióját. A mohácsi vész eltemette a Hunyadiak korának dicsőségét. Egyetlen csatavesztés századokra megbénította azt a nemzetet, mely a XlII-ik században a tatárpusztítás szörnyűségeit nehány évtized alatt ki bírta heverni. Nincs szomorúbb kép, mint a XVI. és XVII. századbeli Magyarország képe a földabroszon, ha a színek és vonalak jelentését nemcsak értjük, hanem át is érezzük. Délnyugattól fel északig és északkeletig egy keskeny szalag húzódott felfelé, a Habsburgok Magyarországa; keleten Erdély a részekkel külön fejedelemséget alkotott; az ország közepére, mintegy a szivére a török uralom nehézkedett rá pusztító, sorvasztó, öldöklő súlyával. A reformáció szembeállította egymással minálunk is a katholikust a protestánssal, a politika a királypártit az erdélyi pártival. S a feldaraboltság, a szakadozottság eme szomorú állapota mégis nem egy vigasztaló, felemelő jelenséget mutat. A nemzeti élet, mely az ország szivéből a török nyomása alatt kiköltözött, ott lüktetett Erdélyben, az erdélyi fejedelmek magyar udvarában; ott talált menedéket a türelem, az alkotmányosság, a vallásos szabadság; sőt a kis fejedelemség nyomatékosan béleszólt világrészünk nagy kérdéseibe is. Bethlen Gábor, Bákóczy György lobogói ott lengettek azon a csatatéren, hol Európa népei fegyverrel kezökben intézték el a lelkiismereti szabadság ügyét, a harmincz éves háborúban. Maga a török uralom sem volt eszméltető, edző, tisztító hatás nélkül. A török hódító keleti és nyugati Magyarország közé ékelvén be magát, míg egyfelől választó falat képezett közöttük, hogy vallási és politikai ellentéteiktől hajtva, egymásra ne törjenek, egymást túlságosan meg ne gyengítsék, másfelől örökös intelem volt számukra, hogy vallási és politikai ellentéteiken keresztül keressék az egyesülést a közös veszedelem, a török kiűzésére. Megtörtént az is. A nemzet az uralkodóház hatalmas segítségével felszabadította magát, hazáját a török iga alól, de a nagy erőfeszítéstől kimerültén, aléltan rogyott oda királya trónjának zsámolyához. A kormánypolitika, mely nem először, nem is utoljára, német birodalmi érdekektől sugalmaztatta magát, kedvezőnek látta a helyzetet alkotmányellenes tervei megvalósítására. Azonban II. Bákóczy Ferencz felkelésében hatalmas tiltakozás nyilatkozott meg minden jogszegés, törvénytiprás és alkotmány elkobzás ellen. Bákóczy és társai kibujdostak, a kik itthon maradtak, azok megkötötték a
