Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895
18 érettség is, úgy hogy a tanuló, a mennyiben pótlás várható, hiányos ismeretekkel is áthelyezhető a következő magasabb cursusba; a legtöbb kiemeli azt is, hogy összefüggésben az előbbi ponttal, az összbenyomás s ne egyes szaktekintetek szerint történjék a döntés. Hogy a vizsgálaton a tanári testületből kik vegyenek részt, s hogy végérvényesen ki döntsön, a javaslatok eltérők. Fontolóra véve az eddig előadottak után mind a positiv intézkedéseket, mind a vizsga mellett s ellene hangoztatott véleményeket, mind az igazgatói értekezletek óhajtásait, mi részünkről arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a növendék előhaladásának megítélését azokra kell bízni, a kik vele egy éven keresztül legbehatóbban foglalkoztak, vagyis az osztályban tanító tanárokra,1 s e szempontból az egész vizsgálatot hasztalannak, sőt károsnak tartjuk. A dolog oda hegyeződik ki, hogy a tanár évközben szerzett tapasztalatait egy újjal gyarapítja, de hogy e tapasztalat becsesebb az év folytában szerzetteknél s megítélésében objectivebb lehetne mint előbb, azt hiszem, nem lehetne bebizonyítani, s akkor mire- való a vizsga? Sőt véleményem szerint egy ilyen vizsgálati felelet kevesebb értékű is az év végén a németeknél szokásos ismétléseken adottnál, mert itt a növendéket sokkal kevesebb külső körülmény zavarja, mint a vizsgálaton, a hol, ha egyéb nem, maga az actus fontossága csökkenti biztosságérzetét. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül — a mint már említve volt — hogy az ilyen vizsga mind a tanulót, mind a tanárt folyton bizonyos gépiességbez szoktatja; a tanulót a maga szorgalmának, hogy így mondjam, berendezésében, a tanárt a megítélésben s a tanításban. Mert hogy a vizsgálat az intézet egész életére kihat, bizonyítani — úgy hiszem — nem szükséges. Ha pedig a tanuló megítélését nem csupán az osztályban elfoglalt tanárokra bízzuk, hanem a döntésben másoknak is adunk szerepet ■— a mint a németeknél történik is — az eredmény tisztán formai értékű, ismeretlenek döntvén ismeretlenek fölött. Lehet, hogy némely szülő s némely tanuló értéket tulajdonít az ilyen vizsgálatnak, lehet az is, hogy a tanár is értékesnek fogja tartani a vizsga eredményét s tapasztalatait: én mindnyájukat csak sajnál1 E tekintetben az új porosz érettségi utasítás figyelemre méltó. Lásd: Ordnung der Reifeprüfungen an den höheren Schulen etc. Berlin, 1891. W. Hercz. p. 13, 12. §. 2. 3. pont.
