Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1893
8 érintkezett vele. A befejezésből megtudjuk, hogy D. nehány év híján 80 évet élt betegség és gond nélkül, barátjainak sokat használva, a nélkül, hogy egy ellensége is lett volna. Ha valahol megjelent, rögtön csend lett, sőt még a főhivatalnokok is felálltak előtte. Mikor már nagyon öreg volt, hívatlanul toppant be ebédre bármely házba, a hol aztán a legnagyobb örömmel fogadták és látták, mintha valami jó daemon érkezett volna a háziakhoz. A gyermekek az utczán gyümölcscsel kinálgatták őt, atyjuknak nevezve; a lázongó népgyűlést puszta megjelenéssel képes volt lecsendesíteni. Öregségében minden ételtől visszatartva magát, éhhalállal múlt ki. Az, athéniek nagyszerű temetést rendeztek számára közköltségen; megkoszorúzták még azt a kőpadot is, a melyen pihenni szokott. A temetésen ott volt minden philosophus; ezek maguk vitték egész, a sírig. Ilyen ember volt Demonax. Lucianus ezen kis műve egy ideális philosophus rajzának látszik. Schwarz idézett értekezésében felsorolja, hogy ki miképen vélekedtek e műről; többen ezt az egész életrajzot csak fabulának tartották; hogy ez a Demonax sohasem élt, csak képzelt személy; mások tagadják, hogy Lucianus írta volna; vannak, a kik csak rhetorikai gyakorlatnak tekintik, mások meg csonkának tartják mostani alakjában. Schwarz ezt a két kérdést állítja fel, hogy eredeti-e a mű, és hogy mi a czélja"? A nyelvezet Lucianusra vall, ezt már kimutatta Jacobitz.* Ennélfogva a tárgyi körülményeket kell majd bizonyítékul használni; ezek alapján állítja Schwarz, hogy Demonax 180 körül íratott. A tárgyi bizonyítékokon kívül, azt hiszem, érdemes figyelembe venni a kézirati hagyományt is. Eothstein említett értekezésében összeállítván a két codexfamiliát, az összes iratokat négy corpusra osztja; B.-vel jelzi azon corpust, melyben .mindkét codexfamiliában ugyanazon 12 mű ugyanazon sorrendben következik egymásután. A B.-ben rhetorikus iratok vannak összefoglalva, s köztük van Demonax is. Maga Eothstein ugyan nem tartja D.-ot Lucianustól eredőnek, a 48. lapon mégis azt mondja, hogy minél inkább egyezik meg a két famíliában a sorrend, annál hitelesebb az olvasás, a mit talán az eredetiség kérdésére vonatkozólag bizonyítékul is elfogadhatunk. Bar ezen bizonyítékunkat zavarja némileg azon körülmény, hogy éppen a B. corpusban van * Eothstein éppen ellenkezőleg, az irály egyszerűsége miatt nem. tartja L.-énak.
