Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1893

azzal vigasztalta, hogy bajuk nem tart örökké. A czivakodókat gyakran kibékítette; a zavargó községet is gyakran lecsillapította, figyelmeztetve a haza iránt való kötelességekre. Szelídség és gyengédség volt philosophiájának jellemző oldala. Leginkább lesújtotta őt valamely barátjának betegsége vagy halála, mert a barátságot tartotta a legfőbb emberi jónak; ezért mindenkinek barátja volt, a ki csak ember. E tulajdonságai miatt Athénben a legnagyobb tiszteletben részesült, bár szabadszólása, nyílt beszéde miatt ellenségei akadtak, a kik be is vádolták, mint egykor Socratest. Azzal vádolták, hogy nem áldoz Athénének és hogy nem avattatta be magát a my8teriumokba. Az első vád ellen egyszerűen azzal védekezett, hogy azt hitte, hogy az istennőnek úgy sincs szüksége az ő áldozatára. A mysteriumokba pedig azért nem avattatta be magát, mert, ha azokban valami rosszat talált volna, elbeszélte volna fftnek-fának, hogy be ne avattassa magát; ha pedig jónak találta volna, akkor philanthropicus érzésénél fogva, szinte mindenkinek elbeszélte volna. Ennyi az első tizenegy fejezet tartalma; a következő fejezetekben (12—62.) Demonax ügyes mondásai vannak közölve, a melyekben azonban nem találunk valami kiváló elmeélt, legtöbbje közönséges tréfa, mélyebb tartalom nélkül. Favorinussal kezdi Lucianus, a kinek három ügyes feleletet adott D. Hármat említek fel például: Azt kérdő tőle Favorinus, hogy micsoda philosophiai irányt követ; azt válaszolta neki, hogy kimondta, hogy ő philo- sophál. Erre nagyot nevetett D., s F. kérdésére, hogy mit nevet, azt válaszolta, hogy az látszik előtte nevetségesnek, hogy F. azért tartja őt philosophusnak, mert nagy szakálla van, neki magának pedig nincsen. Ezzel az apophtliegmával azokat teszi nevetség tárgyává D., a kik külsőségeket tartanak a philosophus főtulajdonságának. Hogy ilyenek sokan voltak, azt tudjuk L. egyéb műveiből. Egy biborszegélyü tógában hivalkodó embernek fülébe súgta D., hogy azt a ruhát azelőtt birka viselte. Egy másiknak ama kérdésére, mit gondol, hányán lehetnek a Hadesben, azt válaszolta D., várjon, majd onnan megírja neki. A többi apophthegmában is leginkább philosophusok szerepelnek, e mondásokból Demonax gyors feltaláló képességét ismerjük meg, melylyel csaknem minden helyzetnek comicus színt tudott adni; az egyes feleletekből, különösen a melyek a vallásra és a hivalkodó üres philosophusokra vonatkoznak, az tűnik ki, hogy D. észjárása, gondolkodásmódja nagyon egyezett Lucianuséval, ki, mint maga is mondja, huzamosabb időn keresztül