Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1893
17 egy öreg embert említ, aki őt már 15 évvel ezelőtt buzdította,hogy foglalkozzék philosophiával s menjen abba az ideális városba (Athénbe); melyet sok dicsérettel halmozott el. Némelyek, mint Planck* említi, azt gyanítják, hogy az itt említett öreg ember alatt Nigrinust kell értenünk, a mi ha tekintetbe vesszük, hogy miképen nyilatkozott N. Athénről, valószínűnek is látszik; e szerint L. ha 125-ben született 150-ben találkozott volna Kómában Nigrinussal. Nigrinusát azonban jóval ezen találkozás után írta, mert maga mondja Hermotimus 24. c.-jában, hogy amaz öreg buzdításainak esztelenségből nem engedelmeskedett, csak később látta be N. szavainak jelentőségét. Annak a körülménynek, hogy 250-ben találkozott N.-sal, ellentmond L. kora, ekkor 25 éves kora lévén, visszatérve Galliából nem igen mondhatta volna az Apológiában, hogy oly nagy hire volt már s oly nagy fizetése lett volna. Nigrinust is úgy látszik abban az időben írta, melyben már abbahagyta a rhe- torikát; tehát 40 éves korában 165. körül és pedig athéni tartózkodásának elején, mikor még maga is több ideális vonzalommal viseltetett e város iránt; mikor még nem ismerte az athéni philo- sophnsokat teljesen. Demonaxot 179. után 180 körül írta és pedig Athénben való tartózkodásának vége felé, öreg korában, a mit mesterkéletlen irályából következtethetünk. E két irat bár keletkezésük közt úgy látszik 15 évnyi időköz van, már az első kiadásokban egymás mellé került, L. kisebb rhetoricai munkái és prolaliái közé (a B.corpusba), melyekre vonatkozólag (a Macrobii-től eltekintve) általános a vélemény, hogy L. eredeti müvei; éppen ezért Nigrinust és Demonaxot eredeti lucianusi müveknek tartom. Az első lucianusi kiadásokban Kothstein szerint betűrendben következtek egymásután az egyes iratok, de ez a rend csakhamar meg lett zavarva s ekkor került egymás mellé aD. és N. czímű irat, tartalmuknak némi hasonlósága alapján. Lucianus ezen két müvében a eynicus és platonicus iskola egy- egy érdemes philosophusának képét rajzolta meg; minthogy philosophiával mélyebben maga sem foglalkozott, azért eme rajzokban sem igen kutatja az illetők philosophiai elveit, inkább csak a nagy közönség számára készült emlékiratok ezek, melyeknek legfőbb érdemük, hogy ama két kiváló férfiú emlékét napjainkig fenntartották. ])r Hittrich Ödön. * Quaestiones Lucian®, Tubing® MDCCCL. p. 8. Értesít’) 1893—1894. óvr”l. 2
