Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
6 homályos epedés mellett, mely lehetetlen ideálok megalkotására ösztönöz, párhuzamosan halad (kivált a fiúknál) a jelentő ösztönnek fejlődése vagy az értelemnek megerősödése. A személyi ideálok mellett a dolgok örök önjelentése is kezd kidomborodni, s habár tagadhatatlan, hogy a fent jelzett nyugtalan epedés az ifjakban mélyre ható változásokat idéz elő, — ép oly tagadhatatlan, hogy normális fejlődés és kivált észszerű nevelés mellett amaz éretlen sóvárgás háttérbe szorul s (a fiúknál) előtérbe lép a művészet és tudomány boldogító szeretete. A nagykorúak társasága által idő előtt meg nem érlelt ifjakban ily módon a szeretetnek egy nemesebb alakja foglal helyet, mely a köznapi hajsza utálatos alacsony - ságából kiemeli s neki minden körülmények között refugiumul szolgálni alkalmas, — a művészet és tudomány magasztos ideáljai iránti lelkesedés, a melynek élni örömnek, melyekért fáradni dicsőségnek, melyekért szenvedni martyrszerű kéjnek tekinti a romlatlan lelkületű ifjú. Ebben találja örömét, megnyugvását, — ezt szereti igazán, míg a többi után csak eped és vágyik, a többiért szenved és, sokszor irigykedve az általa boldogabbaknak véltekre, gyötri magát. Jaj annak az ifjúnak, kinek ezen soha el nem hervadó, örök ifjú, teljesen soha át nem érthető, titokteljes szeretője nincsen! élte viharos napjaiban nem lesz neki azon kikötője, hol megnyugodhatnék s vágyai rabjaként lép a férfikorba, hol szerencsétlen sóvárgása folytonos csalódások és kínok martalékává teszi. A férfiúnál a szeretet jellege újra változik. Összes ösztönei teljes fejlettségének alapján megalkotja a világát s gondolkodásával felismerte azon jelentést, melylyel személyére nézve a világ tárgyai bírnak. Élete most két irányban fejük tovább: egyfelől a világi tárgyak közti összefüggést kutatja, másfelől az összefüggő lánczolatot maga czéljaira felhasználni vagyis e lánczolatba a maga akaratát okozó tagul beilleszteni iparkodik. Az ifjú feltalálhat ugyan uj jelentéseket elméjének élénksége alapján, hanem csak a férfi higgadt megfontolása dönt a felett, e jelentések közül melyiket illeti meg a főszerep ? A kik mint vágyak és szenvedélyek martalékai léptek át a férfikor küszöbén, azok az ösztönkielégítés eszközei után kapnak: asszony, pénz, dicsőség, hatalom után, melyek mind csak folyton megújuló vágyak és szenvedélyek lecsillapítására szolgálnak. Hány ilyen szerencsétlennel találkozunk a mi korunk családi ziláltságában, midőn sokszor oly emberek nevel-
