Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
7 nek fel gyermekeket, kiknek sem physikai, sem morális önmegtartóztatásuk nincsen, hogy a jövő reményét az élet ádáz küzdelmeire kellően felszerelhessék ! Korunk e szeretet nélküli vakokat, kik szerencsétlenségre, mert folytonos elégedetlenségre s kapaszkodásra vannak prasdestinálva, (az idegen «Streber» név alatt) sajnos, bőségesen ismerheti.* Czéljok nincsen, s mégis és épen azért mindent eszköznek tekintenek; nem önzők ők, a szó nemes értelmében, hanem aljas önzők, kiknek a pillanatnyi hiány arra szolgál ingerül, hogy jellemtelen reflexmozdulatokkal nemcsak a maguk, hanem még a jövő nemzedék nyugalmát és boldogságát is megrontsák. Mert van nemes önzés is; azon önzés, mely az egyén lényegét és czélját eszmei tartalmában keresi s ennek állításában magát, mint öntudatos öntétet állítja. Hanem az utóbbit átlengi a szeretet; az előbbit át a vágy és a gyűlölet szenvedélyes láza. A megelégedettségben rejlik a jellemnek súlypontja. Az önmagában megállapodottság pedig a szeretet jellemzője; s ha az erkölcsi jellemben ilyen állandó magot feltételezünk és követelünk, akkor az másban nem kereshető, mint épen azon complexusban, melybe az öntét, mint természetes pótlékába, belemerül, s melynek állításában ennélfogva teljes elégedettségét nyeri. Az egyénnek állandó pótlékaiba való ezen elmélyedését, a nyugalmat, mely ezzel karöltve jár, ezt nevezzük a férfiú szeretetének. Távol van az a pillanatnyi szeszély sugalmazásától, távol az ösztön vadságától is; mint a felhőtlen égről a nap sugarai, úgy terjed el a szeretet nyugodt fényáradata a férfiú össze.? gondolatain és tettein. Az öreg kor, mely alkotásokra tekinthet vissza, a szeretet természetes örököse. Az okos öreg, tevékenysége határán elérkezve, keveset kivan, mert keveset remélhet s jelentő ösztönének fejlettsége alapján legjobban és legbiztosabban képes megítélni, hogy a jelenségek rá és másokra miféle eredményekkel lehetnek. Azért tevékenysége, ámbár súlypontja kizárólag egyéniségébe esik, — minthogy a jelentő ösztön objectiv természete praedominál, * Ezeki-e vonatkozik a Pátaliputtrai zsinat ezen mondása: «Semmi tűz nem hasonlít a kívánsághoz, semmi fogság nem egyenlő a gyűlölettel, semmi tőr a szenvedélylyel, semmi folyam a vágygyal. A tompa egykedvűséggel élők érzéki kéje úgy nő, mint a mályva; és ide-oda szaladnak, gyümölcsöt keresve, mint a majom az erdőben. Ellenben a ki a világon a mérges kívánságot legyőzi, annak fájdalmai elhullanak, mint az esőcseppek a lotos virágról» (Köpfen Fr. Die Religion des Buddha).
