Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
4 azzal magyarázza, hogy a gyermeknek nincsenek szenvedélyei,* miből világos, hogy ő a szeretetet szenvedélynek (passion) veszi, mely, nézete szerint, csak a felnőttekben észlelhető. Ha azonban már a 10 hónaposban is el kell ismernie a «Sympathie humaine» jeleit, akkor világos, hogy a szeretet fogalmát másként érti, mint mi s azért azt ezen korban nem is lelheti. A gyermekben csakugyan a szeretetnek azon foka nem észlelhető, melyet mint öntudatos ragaszkodást, szabad csatlakozást és a jótétemények hálás viszonzását ismerjük; hanem a sympathia tényei, melyek kivált reflexmozdulatokban (á nevető szem kifejezésteljes pillantása, a kezecske felénk nyújtása, víg kapálózás stb.) nyernek kifejezést, valamint egyéb észleletek kétségtelenné teszik, hogy törmelékes és kezdetleges alakban a szeretet már a kisdedekben is előfordul. A gyermek ugyanis bizonyos tevékenységgel kívánságait kielégítheti, azaz magát érvényesítheti, állíthatja ; s a mennyi irányban érvényesül, annyiban sugárzik szét szeretete, mint az önállitás öntudatos élve. E szerint a gyermek szereti a puha, száraz, meleg fekvőhelyet, melyben bőrérzéke kielégszik; szereti a tejet, mely éhségét csillapítja, ■— a szelíd hangokat, melyek hallását kellemesen foglalkoztatják ; •— a mérsékelt fényt és élénk színeket; — szereti játékszereit, melyekkel kivált mozgató ösztöne kielégszik; — szereti az állatokat (Perez), melyek jelentő ösztönét s kíváncsiságát felköl- tik; — szereti az embereket, kiknek puha, meleg tapintása, mosolya, lágyan enyelgő hangja érzékeit kielégítő munkásságra késztetik. Szóval a gyermek sokfélét szeret, a miben vágyai kielégedést találnak ; hanem szeretetének egy nagy hiánya van: szeszélyes, megfontolatlan, az ösztönöktől függő ; — nem annyira az énnek nyugalma ez, mint inkább az ösztönök élvezete. És mégis, minden fogyatkozásai mellett, a szeretet ezen primitiv formáiban kell azon csirát látnunk, melyből idővel a szeretet tekintélyes koronája kifejlődik. Ugyanis mit jelent a gyermek lelkében ezen szeretet? A gyermek ösztöneinek gyors fejlése és épen oly gyors restitutiója miatt szeretete mindig a vágynak jellegével bír, nyugtalan és szeszélyes, hirtelen változó s tárgyait folyton cserélő. De azért valamennyi változásaiban egy vonás állandóan megmarad : az énnek nyugalma, melylyel alkotásaiba elmélyed, azaz az én terjeszkedése az ösztönök rendszerébe. Ezen akadálytalan beleterjeszkedésének élve az, ami * Perez P. Les trois prémiéres années. de l’enfante. 90.1.
