Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
3 zése — a mi az egyszerű öntudat lényege, — hanem az öntét * tényleges gyarapodása is (53. §.); s épen ezen tényleges gyarapodásra és szaporulatra utaltatunk, mikor a szeretet csiráját keressük. A lélektani elemzés ennélfogva egészen más irányba mutat, mint a melyben a közember a szeretetet keresi. A szeretet nem tartozik az ösztönök és indulatok köréhez; ott csak a kínos hiánynak és az önmegfeledkező élvnek van helye. Minthogy azonban a szeretet élvérzet, az élv pedig az én és az öntét gyarapodásának tudata, — azért a szeretet magyarázatát is ezen előzményekből kell meríteni. Már pedig az élvnek első forrása a kielégedés, mely az ösztön hiányának megszűntével áll elő s az ösztön tényleges gyarapodását jelenti. A szeretet csiráját azért a kielégedésben kell keresnünk. A kielégedésnek azonban (minta 17. §-ban fejtegettük) két oldala van; az objectiv, ösztöni, és a subjectiv, öntudatos, kielégedés. A szeretetben is mindkettőnek kell előfordulnia: az ösztönnek úgy, mint az öntudatnak, ki kell elégednie s egymásba összeolvadnia, hogy a szeretet egyensúlya előállhasson. Mert a hiány az én megszorítását s annyiban a szeretet nyugalmának fogyását okozza. Az ösztön kielégedése tehát a szeretet előfeltétele; ha amaz nincs meg, a szeretet vágygyá vagy indulattá fajul, de szeretetűl többé nem marad. Lzt tartván szem előtt, könnyen belátható, hogy a szeretet nem kész aífectus, sem pedig külön természeti adomány, hanem fokról-fokra növekedő, tökéletesedő, erősödő s bel- és külterjedel- mileg terjeszkedő lelki állapot. A szeretet ezen természetét semmi sem képes teljesebb világításba helyezni, mint a szeretet genesisé- nek ismerete s fejlésének fokonkénti követése. Müvünk terjedelme és iránya nem engedi, hogy itt oly munkát végezzünk, a mely alapos monographiának nehéz teendője. Azonban a fővonásokban csekély terünkre is összeszorítható ezen, mindenki előtt különben is ismeretes, fejlődés veleje. A gyermeki lélek egyik fogyatékosságát abban jeleztük (56. §), hogy szeretet benne nincsen. Perez ezen általa is észlelt hiányt ** ** Az «öntet* neve alatt a valóságot értjük, a mennyiben neki örök létet és tartalmi tagoltságot tulajdonítunk; mint ilyené egész élete önkilej- lés, melyben mindig csak az öntét belső tartalma nyilvánul. Az öntét ezen kifejlő erőit ösztönöknek (Trieb) nevezzük. 1*
