Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
2 vágy körébe tartozik, a szeretettől gondosan elkülönítendő; a szeretet nem tartozik a vágy és akarat körébe, bár vágyra és akaratra késztetni képes, ha t. i. a szeretett tárgy hiánya lép öntudatunkba. Még keskenyebb azon mesgye, mely az indulatokat és a szeretetet egymástól elválasztja. Rendesen * az indulatok közé számítják, s a kielégíttetlen szerelem hevessége ezen osztályozást bizonyos fokig indokoltnak láttatja, habár a heves lázasságban már nem a szeretet, hanem a vágy éhessége játszsza a főszerepet. S mégis ezen tünemények lényeges vonásokban különböznek. Az indulatban ugyanis mindig vagy a depressio vagy az explosio phasisa észlelhető ; a szeretetben azonban sem depressio, sem explosio nincsen; a szeretet a juste milieu, az egyensúly kifejezése,** mely átvezethet ugyan félelembe és vitézségbe is, hanem maga sem az egyikké, sem a másikká át nem alakulhat. Épen ezen önelégedettség, a mely a szeretetnek boldogságát alkotja, képezi azon válaszfalat, mely a szeretet és vágy között is emelkedik; mert míg a vágynak jellemzője a magától elkivánkozás, addig a szeretet jellemzője a positiv önelégedettség, a megnyugvás, a békeség aranyfénye — elannyira, hogy a békeszeretet merő pleonasmus, lévén a szeretet mindig a békének szeretete, a béke igenlése és boldogsága. A szeretet ennélfogva nem ösztön, nem indulat, nem vágy, nem akarat, hanem érzés. A mennyiben pedig az érzés az önállítás módosulása (v. ö. 52. §.), annyiban a szeretet vagy a kínok vagy az élvek, vagy az öntudat közönyös tüneményei közé tartozhatnék. Ámde a szeretet sem a kínokhoz, sem a közönyös állapotokhoz nem tartozik; a leghatározottabban ki van benne fejlődve az élv vonása, annyira hogy «boldogtalan szerelemről» szólhatunk ugyan (mert ezen «szerelem» az ösztön kínszenvedésével ki van merítve), de «boldogtalan szeretetről» szólani ellenmondás, lévén a szeretet a boldogság permanentiája. Épen azért a szeretet az élv %olz’ s&yifj és direct élv a szereteten kívül nem is létezik. Mert az élv nemcsak az én egyszerű önvisszaszer* Magam is teszem (Lélektan 32. §.), hanem pusztán didaktikai szükségből. ** Aequa mens, Hoe. Spinoza. Eth. V. prop. 36. sehol. így nyilatkozik: «ex his elare intelligimus, qua in re salus nostra sea beatitudo seu libertás consistit, nempe in constanti et aeterno erga Deum amore, sive in amore Dei erga homines (mert nála «amor Dei erga homines et mentis erga. Deum amor intellectualis unum et idem sunt» u. o. prop. 36. coroll.)
