Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891

21

dozásának különös jellemet ad a tárgy jelentése, melyre irányult s ennek vizsgálása a további teendő.

Ugyanis egészen más módon inog meg szeretetünk, ha a tárgy csak eszköze volt kielégedésünknek s máskép, ha a tárgy öntudatos, kín- és élvérzetekre képes egyéniség. Ez utóbbi esetben a tárgy öröme a mi öntétünkben is örömet okoz, fájdalma pedig fájdalmat; mert hiszen a szeretett tárgy a mi lényegünk alkotó részévé lett s úgy vele együtt mi magunk is elváltozunk.

a) Ha a szeretett tárgy fájdalmat szenved, akkor a mi énünk is a fájdalomtól ért ösztönben kötést szenved s míg a szeretett tárgynak fájdalmát érezve, rajta könynrületre gerjedünk és szánalomra., saját magunk nyugalma kedvéért oly reactiókat végzünk, a melyekkel a fájdalmat megszüntetni szokás. A könyörület azért igen hatalmas ösztönzés a segélyezésre és Schopenhauer csak annyiban tévedt, hogy a könyörületességet az erkölcstan élére állította, holott a szánalom csak a szeretet kibillenése s így erkölcsi törvény nem a szánalom, hanem csak a szeretet lehet.

ß) Ha a szeretett tárgy élvez, akkor magunk beleterjeszkedünk élvezeteibe s annyiban együttörvendezés, támogató előzékenység, gyengédség és kedvezés (kegyelés) azon reactio, melylyel élvezeteivel szemben viseltetünk. Gyermekeink minden öröme, a mennyiben való lényegüket elősegíti, boldog visszhangot kelt saját keblünkben.

Ellenben minden fájdalom, mely a szeretett tárgyat úgy éri, hogy lényegének önálló kifejtését maga irtán vonja, az okos szere- tetet meg nem ingathatja (azért fenyítjük gyermekeinket); valamint minden élv, mely a szeretett tárgyat úgy megváltoztatja, hogy saját boldogságát s a mi szeretetünket veszélyezteti (pl. mulatságok, melyek kötelességeinktől elvonnak, — társaságok, melyek gyermekeinket tőlünk elidegenítik s elveinkkel ellenkező viseletre terelik), — az okos szeretetnek fájdalmat okoznak s providen- tiája egyszerű syllogismos útján a kárt megelőzni vagy legalább gyengíteni köteles.

2. Ha a szeretett tárgy elváltozásainak okát is tekintetbe vesz- szük, akkor a szeretet átvitele (metaphora) áll be a szeretett tárgyról változásainak okozójára. Itt is a kiindulási pontot azon gondolat képezi, hogy a szeretet = az én és más egységének nyugodt élvezete, azaz a kettő egysége felett lebegő élvérzet. Ennek alapján a) a szeretett tárgy minden elősegítőjét is szeretni fogjuk. Gyér-