Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891

20 tán a szeretett tárgyban gonosz, létünk ellen forduló, szándékos roszakaratot találunk. Az indulatoknak most jelzett váltakozása azonban nem csak a szeretett személyiség, hanem bármely más tárgy változása foly­tán is állhat elő. Vagyonunk részszerű vagy teljes elveszése, czél- jaink teljes vagy ideiglenes meghiúsulása egyformán okozhatja az öntudat ezen visszavetését s így a szeretet kihillenését. Általá­ban az ember életében addig, míg az észszerű megfontolás ura­lomra nem vergődött, az indulatok a vezérlők, bennök nyilvánul az öntét önfentartása; mert az én csak vagy ily hirtelen reactiók- kal vagy pedig megfontolt cselekedetekkel segíthet magán. A míg a bölcseségből fakadó szeretet nem foglalt helyet a szellemben, addig annálfogva mindig ezen indulatok fognak jelentkezni. Mert a szeretet a teljes consolidatio, a gyűlölet a teljes dissipatio; e kettő közé kerülnek a többi indulatok, mint a szeretet és gyűlölet, a consolidatio és dissipatio küzdelme egymással. A szeretett tárgy hirtelen elváltozása a haladást a kiábrándulás patkóján gyorsítja. A szeretett tárgy érdemetlenségébe való hirte­len bepillantás egy nyomással vethet vissza a kétségbeesés fokára s onnan az explosio irányában a féktelen pusztításra. Ily hirtelen elváltozást a szeretett tárgy pl. a halál folytán szenved. Ekkor a szerető szív megdermed, stuporba esik, — mely évekig, sőt cseké­lyebb merevségű egyéniségeknél életfogytiglan is eltarthat, mint mikor erős nyomás alatt az aczól elveszíti rugalmasságát. Ekkor bekövetkezik a megadás fájdalmas állapota s az én más irányban kereshet pótlékot. Hanem a merev egyéniségeknél ilyen esetekben igen gyakran megadás helyett a vakmerő dacz és elkeseredés ese­teivel találkozunk (pl. a haldokló Julianus Apostatánál) s az isten- káromlás épen a sírok tátongó szélén nem ritka tünemény. Ezen szélsőségektől csak azon philosophiai meggyőződés ment meg, hogy «mindenmúlandó,» vagy a hit, mely a vesztességet végleges­nek nem képzelhetve, a remény nefelejtsvirágát fakasztja a kebel­ben. Mind a kettő azonban csak a megadás egy formája, mely annálfogva minden egyénre nézve egyformán kötelező erkölcsi parancsul nem szolgálhat. b) A szeretet összes ingadozásai ezen formaiságban lépnek fel, legyen a szeretet tárgya bármilyen s így tartalma is akármilyen fejlettségű; hiszen az emberek kedveseik pusztulása miatt ép úgy megtörnek, mint vagyonuk romlása miatt. Hanem a szeretet inga­

Next

/
Thumbnails
Contents