Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890
2 elérésére akartak vezetni s melyek ennek különböző elemei közül majd az egyiket majd a másikat vették kiindulópontúi (tartalmi oldal, ■— grammatika, — nyelvbeli jártasság), oly sokféleség fejlődött ki. A módszerek közül, melyeket az oktatás története elénk tár, kétségkívül az lesz a legtökéletesebb, a mely egyrészt a feladat minden oldalának lehetőleg eleget tesz s a mely másrészt magában véve, mint módszer is alkalmas arra, hogy a tanuló lelki erejét fejleszsze és, a mennyire a tárgy természete megengedi, némileg analog a többi tantárgyakban követett eljárással is. Az idegen nyelvek tanításában követendő módszer kérdése ép napjainkban nagyon élénken foglalkoztatja a külföld tudományos köreit, egész küzdelem fejlődött ki ott a nyelvtanítás elveiről s talán nem lesz egészen meddő munka, ha ez elveket megvizsgálva, a régibb idők nyelvtanításánál; tanúságait s a jelenkor erre vonatkozó mozgalmait tekintetbe véve mi is némi elvi megállapodásra igyekszünk jutni főleg az alapvető, kezdő nyelvtanítás eljárásának kérdésében.1 I. Azt a kétféle methodust, melyet már a régi logika megállapított, az analytikai és a synthetikai módszert, Herbart óta1 2 a didaktikai eljárásban is meg szokták különböztetni, az előbbi alatt azt a módszert értve, mely a nem-egyszerü dolgokat, a tapasztalati tényeket s a növendékeknek esetleg már meglevő ismereteit részekre, elemeikre bontva, ezekből általánosabb ismeretet állapít meg, míg az utóbbi a már előzőleg elvont általánosból indúl ki s egyes, újonnan adott elemekből állítja össze az egészet. Miként a logika, úgy a didaktika is a kétféle metliodus okszerű összekapcsolását szokta tanácsolni. Ismeretes a Goethe-féle hasonlat, mely szerint analysis és synthesis úgy összetartoznak, mint a belélekzés és kilélekzés, az emberi lélek systoléja és diastoléja. A pedagógiai gyakorlat törté1 Az 1884-iki ág. h. evang. egyet, gyűlés által megállapított Gymnadiimi tanterv még mindig liíjával van a részletesebb módszeres utasitásoknak. Munkám bőven meg volna jutalmazva, ha e sorok oktatásunknak legalább egy kisebb részére, az idegen nyelvek tanításái-a vonatkozólag, megindíthatnák a szélesebb körű discussiót, a mely ismét alapúi szolgálhatna amaz oly fontos és szükséges munkálat illető részei kidolgozásánál. 2 L. Herbart, Pädagogische Schriften, ed. Willmann I. 417. és II. 558. 1., v. ö. ez utóbbi helyen Stoy, Ziller és Kern definitióit is.
