Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890
24 ejtésüknél mégis a tanító ejtésének mintája lesz a döntő. Ily pho- netikai leírás csak akkor helyén való, ha egyszerű, praktikus utasítás alakjába lehet azt foglalni, ha a heszédszervek illető részei valóban tudatos hatalmában lehetnek a beszélőnek, pl. az angol th képzésénél (nyelv hegye és a két fogsor); el nem kerülhető ott sem, a hol egy ily physiologiai tény az egész hangrendszer alakulására határozó befolyással van (pl. ugyancsak az angol nyelv arti- culatio-bázisának sajátossága). Az idegen nyelv hangjainak rendszerezése későbbi foknak feladata. A phonetikának az idegen nyelv tanításában olyan helyfoglalását, a minőt számos újabb, külföldi nyelvtanban találunk, azonban nemcsak tárgyi szempontból nem tartjuk helyesnek, hanem azért sem, mert maga a mód, a hogy az történik, nem egyezik meg az iskolában követendő módszerrel. Ép azon csodálkozhatni, hogy az úgynevezett reformerek, a kik a nyelv egyéb fényeinek ismertetésében az analysisból kiinduló inductiót követik, itt, a nyelvtanulmány legelején, merő synthesissel járnak el. A tudomány szempontjából nagyon helyes, de ama módszerrel homlokegyenest ellenkezik, ha először az idegen nyelv izolált hangjait tekintjük, azután ezek kapcsolatait stb., ■— ekkép a tudomány által abstrahált tényeket nyújtunk a tanulónak a maguk csupasz alakjában, a helyett hogy itt is valami egészből indulnánk ki s ennek felbontásával igyekeznénk általánosabb ismereteket levonni. A puszta hangrendszernek pedagógiailag ugyanaz az értéke, mint a puszta formarendszernek, a paradigmáknak: betetőzésnek jó, de kiindulópontnak rossz. Ha kimondjuk, hogy a grammatikai formákat csak az egészben, összefüggésben lehet kellőleg feltüntetni, akkor a hangtani elemeket szintén megfelelő egészben kell megismertetnünk. Nem az izolált hangokból, hanem legalább is szavakból kell kiindulnunk s ha már a nyelvtanulmány legelejére akarjuk tenni a kiejtés általános megismertetését, legfeljebb annyit tehetünk, hogy alkalmas szókon, melyeket pl. jelentés szempontjából is valami összefüggésbe lehet hozni, megmutatjuk az új hangok kiejtését. A pedagógiai gyakorlatban e czélra régibb idő óta az idegen nyelv oly szavait használják, melyek a tanuló anyanyelvében kölcsön- szókként szerepelnek, vagy idegen nyelvbeli tulajdonneveket, a mik könnyen associálódnak a tanuló ismereteivel.* Ezeken össze* L. Kém, Grundriss d. Pädagogik 4. kiad. 1887. 109. 1. és a közokt. min. által kiadott Gymnadumi tanterv 56. 1.
