Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890
22 korlati hasznavehetősége ha nem is első, de mindenesetre nem is utolsó szempontként jön tekintetbe, a megértés és megértetés lehetősége pedig szoros viszonyban áll a helyes kiejtéssel. E helyes kiejtés tanának, az orthoepiának, tudományos alapja a phonetika, — az a tudomány, a melynek kifejlődésétől függ nem kis mértékben az egész nyelvtudomány haladása s a mely kétségtelenül hivatva van arra, hogy a jövőben is fényt derítsen számos megoldatlan nyelvtudományi kérdésre. Kétségtelen, hogy a nyelvvel foglalkozó tanárnak meg kell ismerkednie e tudomány alaptanaival, így nyeri ő nemcsak az egyes nyelvbeli hangok tudományos leírását, hanem csakis így fogja valójában megérteni az illető nyelv hangrendszerének összefüggését s a hangváltozások mélyebb okait, így fogja ő helyesen megítélni és helyreigazítani tanítványai ejtésének esetleges hibáit is. Más kérdés azonban az, vájjon az iskola, a melynek ekkép már közvetett nyeresége is van a phonetika vívmányaiból, mennyit vehet fel e tudományból közvetetleniil ? Egyes phonetikai tények eddig is helyet foglaltak a nyelvtanításban s a nyelvtanokban, hisz a magánhangzók és mássalhangzók, hosszú és rövid hangok megkülönböztetéséről, a szótagokról és a hangsúlyról szóló fejtegetések elvégre mind a phonetika körébe eső ismeretek. A kérdés közelebbről az, vájjon a nyelvtanulmány legelején, nevezetesen a hangok képzésére való utasítások alkalmával bevonhatjuk-e és be kell-e vonnunk magát a phonetikai elméletet is az oktatás körébe ? Henry Sweet már 1877-ben kimondotta, hogy az idegen nyelvek tanítása reformjának az általános phonetikában való oktatás alapján kell történnie, azóta ő maga is írt (német nyelven) egy elemi angol nyelvtant, mely egészen a phonetika bázisán épül fel.* A mozgalom, melyet Sweet megindított, újabban mind nagyobb arányokat öltött: Németországban egyesek és gyülekezetek nyilatkoztak ez elvek alkalmazása mellett (az 1884. dessaui, az 1886. hannoverai philologus-gyűlés, az 1887. rajnai igazgató-conferentia stb.), sőt egész egyesületek alakultak ez eszme propagálására (a nemzetközi Association phonétique des professeurs de langues vivantes Parisban ; 1886-ban Stockholmban a Quousque tandem-egyesület). Mindezek — a részletekben kisebb-nagyobb eltérésekkel — atulaj- donképeni nyelvtanítást megelőzőleg vagy annak bevezetésekép a beszéd physiologiai feltételeit és az általános phonetika fötörvé* Elementarbuch des gesprochenen Englisch. 1. kiadás. Oxford, 1885.
