Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890

19

olvasmánynak minőségét illeti, első kelléke nézetem szerint az, hogy összefüggő legyen. Perthes 1 egyebek közt arra is rámutatott, mily silány szellemi táplálékot nyer a tanuló az összefüggés nélküli mondatokban, a miknél nem gondol egyébre, mint azokra az egyes szavakra, a melyeket le kell bennök fordítani és a szóalakokra, a melyeket a tanult paradigmával valami viszonyba kell hozni; a több éven át ily olvasmánynyal való foglalkozásnak — úgy mond Perthes — nem lehet más gyümölcse, mint gondolatszegénység, az érdeklődés hiánya és szórakozottság. A tartalomra itt már csak az egyik tárgyról a másikra való ugrálás miatt sem lehet tekintettel se tanító se tanuló; tartalmi tekintetben különben úgy is vagy semmitmondók és együgyííek e mondatok, vagy pedig — még ha nem is szólnak mindig az erényről és önmegtartóztatásról — meghaladják a tanuló ismeretfokát 1 2 Példákat kár volna itt idéznünk, a mi latin és német nyelvi gyakorlókönyveink legnagyobb része feles számmal szolgáltathatja őket. A tanulóban ezek olvasása közben legfeljebb az a gondolat tarthatja ébren az érdeklődést, hogy ezek révén valamikor több nyelvismeretre és érdekesebb olvasmányra is fog szert tehetni. Nagyon érdemes itt Goethe szavaira emlékezni: «Wehe jeder Art von Bildung, die auf das Ende hinweist, statt auf dem Wege zu beglücken!» Csak összefüggő, tartalmilag is érdekes, valóban klasszikus olvasmány felelhet meg ez utóbbi követelménynek. A másik végletnek tartjuk azonban azt a kívánságot (1. Günther fentidézett czikkében), hogy a kezdő fokon már egy egész könyvet, egy auctort adjunk tanítványaink kezébe, ez valószínűleg épen rovására volna a kitartó, éber érdeklődésnek. Legjobb szolgálatokát tehetnek e tekintetben a chrestomathiák, az afféle olvasókönyvek, a minők a modern nyelvek tanításában nálunk is használatosak.

A mi az olvasmányok tartalmát illeti, első tekintetre azt lehetne

1 Zur Reform des tat. Unterrichts 5 fűz. (1875), 67. 1.

2 Liclitenheld említi (Das Studium der Sprachen, insbesondere der das- sischen, und die intelectueüe Bildung 1882. 92. 1.), hogy az I. osztálybeli latin tanitás megkezdése előtt, mielőtt az illető gyakorlókönyv első mondata : história Rontana est gloriosa, fordítás alá került, azt a kérdést intézte egy normális fejlettségű és ismeretű fiúhoz, mit tud ő már a római törté- ténetből ? A válasz ez volt: «Das Märchen von Bomulus und Bemus, das Märchen vom Botlikehlchen [Bothkäppchen ?] und von den Bremer Stadtmusikanten.» By elemekből áll ezen a fokon a história Rontana fogalma!

2*