Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890
17 pel benne az öntudatlan lelki működés. A nyelv eszközei, a melyekkel az egyes rendelkezik, voltakép mind a lélek öntudatlan terében feküsznek, képzetsorok, képzetcsoportok képződnek, de a tudatosságnak kevés köze van hozzájuk. Ezen alapulhat azután amaz öntudatlan, ösztönszerű képességnek, a nyelvérzéknek kifejlődése, a mely önkényteleniil is megmondja, mi a nyelv géniuszának megfelelő, mi helyes és mi nem, — mind a mellett hogy (vagy épen azért mivel) szabályokkal nem tudná okát adni ítéletének. A nyelvtanítás reformjának hívei az anyanyelv elsajátításának e két sajátos oldalát is, a nyelv egészébe való bevezetést és az öntudatlan lelki működés felhasználását, megkívánják az idegen nyelvi oktatástól. (Az utóbbira, mint láttuk, először Perthes figyelmeztetett.)1 E mellett azonban tudatában kell lennünk a kétféle nyelvtanítás közt szükségkép felmerülő különbségeknek is, ismernünk kell a határokat, a melyeken túl nem követhetjük többé az anyanyelv elsajátításának módját. A gyermekre nézve először is nem első, hanem második, harmadik nyelv az az ideyen nyelv, melyet az iskolában tanítunk. Rámutattak arra, bőgj7 tulajdonkép valami természetellenesség van abban a kívánságban, hogy a gyermek mintegy elfelejtse anyanyelvét s egy egész új nyelvbe élje be magát.2 Már fentebb kiemeltük (10. 1.), mennyire össze van nőve minden képzetünk az anyanyelvi kifejezésekkel; az anyanyelv szavai, melyek szellemi fejlődésünk első stádiumától kezdve mélyen bevésődtek értelmünkbe, nem utólag járultak fogalmainkhoz, hanem megfordítva, fogalmaink, gondolataink legnagyobb része e szavakon, az ő segítségükkel képződött. E körülmények megakadályozzák ama képzetek szabad mozgását; az az idegen szó, melyet a neki megfelelő képzetünkkel associál- nunk kellene, már mintegy ott találja útjában az anyanyelv szavát. Anyanyelvi ismereteinknek szinte álomba kellene merülniük, -— ez pedig nemcsak nehéz, hanem lehetetlen dolog. Az anyanyelv elsajátításának eljárását továbbá már csak azért sem követheti az iskola mindenben, minthogy az idegen nyelv tanulását rendszerint jóval későbbi korban kezdjük meg. Az anyag1 L. még Schröter: Die Perthes’sclie Keform des lat. Unterrichts. Jahrh. des Vereins f. ivissenschaftl. Pädagogik. 9. évf. (1877); főleg a 276. és 281. 1. 2 Weissenfets, Die Beformbestrebungen auf dem Gebiete des fremdsprachlichen Unterrichts. Zeitsehr. f. das Oynmasiaheesen. 44. k. 521. 1. Értesítő 1890—91. évről.
