Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890

If)

György 4 joggal rámutathatott azon érintkező pontokra, melyek e mozgalom tételei és a magyar közokt. minister által kiadott gym- nasiumi tantervnek és utasításoknak a nyelvtanításra vonatkozó részletei között szembetűnnek; ez egyezések magyarázata természetesen az elvi alap közös voltában rejlik. Mind a mellett nem lesz talán egészen hiábavaló munka, ha következő fejtegetéseinkben e napjainkba eső és bennünket közelebbről érdeklő reformmozgalommal valamivel részletesebben is foglalkozunk, mint a hogy ez eddig nálunk megtörtént s ép a felmerült nézetek és javaslatok bíráló ismertetése alapján állapítjuk meg a követendő methodus alapvonalait.

n.

Ma már meglehetősen megszilárdult a psychologia tanúságain alapuló ama nézet, hogy a tanítás helyes methodusának a természetes ismeretszerzés útját és módját kell szem előtt tartania és követnie. Ebből kifolyólag az idegen nyelvek tanításának methodus dolgában az anyanyelvi ismeretek szerzésének Módját kell nagyjában mintául követnie.

Az anyanyelv elsajátításának módjára nézve mindenekelőtt jellemző, a mi Aristoteles szerint egyáltalában jellemzi a természet alkotásait, az t. i., hogy az egész mindig a részek előtt van, — nem összetétel útján szerkeszti meg az egészet, hanem egy egészből dolgozza ki teljes tökéletességre azt, a mit első alakjában csak sejteni lehet. Az anyanyelvét tanuló gyermek is mindjárt in médiás rés kerül, környezete mintegy belerántja őt a nyelv kész szerkezetébe, alig gondolva arra, hogy nehezebb «rendhagyó» formákat és szabálytalan constructiókat elkerüljön s hogy a könnyebbről haladjon a nehezebb felé. A gyermek fülét tarka változatosságban üti meg mindaz, a mi a különböző alkalmakkor véletlenül szóba kerül.5

Egy másik jellemző sajátsága az anyanyelv elsajátításának, a mire Steinthal után főleg Paul mutatott reá,6 hogy nagyban szere4 Tanáref/yesül. Közlöny. XXII. 82. 1.

5 L. erről: Kubisch, Die Reform des franz. Unterrichts. Zeitsclir. f. das Gymnasial'wesen. 42. köt. (1888). 329. 1. és Weissenfels, Die natürliche und die künstliche Spracherwerbung. U. o. 44. k. (1890), 89. s k. 1.

6 Paid, H., Principien der Sprachgeschichte. 2. kiad. 23. 1.