Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889
29 tel nélkül hosszúkás alakkal bírtak, inindeniken megvolt az orra és tatja, — és a babyloniai csodák között azt is mondják el neki, hogy az Euphratesen köralakú hajók is járnak. De nemcsak ez lepi meg őt, hanem azon körülmény is, hogy ama különös hajók bőr-vei vannak beborítva, holott életében más hajót, mint fából készültet, nem láthatott! Ölj7 eleven képzelő tehetséggel és e mellett kíváncsisággal bíró ember, minő Herodot volt, hogy ne adott volna kifejezést abbeli csodálkozásának, hogy az Euphratesen köralakú, bőrből való hajók is járnak! Hogy egyebet nem is akart, mint egyrészt saját bámulatát az olvasóval éreztetni, másrészt ebben hasonló csodálkozást kelten', azt abból is látjuk, hogy a különös hajókat mintegy párhuzamba állítja egy másik tárgygyal, mely bámulatát felkeltette, t. i. Babylon városával, melyet maga nem is látott. «A város után», úgymond, a legnagyobb bámulatra méltó dolog az, a melyről szólni akar. Hogyan tudta volna a hajózást ama hatalmas város csodáival egybe állítani, ha mást akart volna kifejezni, mint csak épen azt, hogy bámulatra méltó, nevezetes dolognak tartja az euphratesi hajókat és hajózást. Ekként kell, úgy hiszszük, Herodotos ama nyilatkozatát értelmezni, a körülményeket és az összefüggést tekintve. De ama mondatnak szórendje sem enged más magyarrázatot. A midőn Her. azt így kezdi: xö Ss ájrávxwv íldvma [réftaxóv jrot %xX. azt akarja ezen szórenddel kifejezni, hogy valamennyi, elgondolható dolog között, a legnagyobb csoda ez s ez, s így első sorban kiemeli a áuávxov, második sorban a csodát; azaz a legeslegnagyobb csodát. Ennél világosabban már nem fejezhette volna ki Herodotos azt, hogy feltűnő csodálatos dologról akar szólni, és eszeágában sem volt azt mondani, hogy ő ezen csodadolgot látta. Végtére még azon nyilatkozatát kell szorosabban megvizsgálnunk, melyben azt állítja, hogy Babylonia valamennyi tartomány (y(bpa.1) között a legtermékenyebb, xo>v Yjjj.sk; ’í5[isv. Az ismeretes dolog, hogy a többes számú alak csakis Herodotra magára vonat- kozhatik; de tudva van az is, hogy az l'Sjisv jelentése csak az, hogy tudunk, illetőleg tudok, és hogy a genitivus xwv nem attractio, tehát nem áll accusativus helyett, az is ismeretes dolog; e szerint ama genetivus a 1'Sp.sv-től függ,* úgy, hogy az a kitétel xú>v Yjjj.sk; í8[J.sv nem jelenthet egyebet, mint azt: «a melyekről tudunk». Ezt azért * Kühner Gr. Gr. II. 310 1. 9 j.
